A jelenlegi helyzetben a Melanochromis nembe sorolt fajok között találhatunk olyanokat, melyek kevésbé specializálódtak az eddig megismerteknél. Mindenevők, melyek jóval többet "ragadoznak", mint "legelésznek". Ha éppen a kövekről szedegetik az algákat, kevésbé végeznek tökéletes munkát, mint a növényevésre ráállt fajok, jelentős részét meghagyják. Képesek lennének csak algán is megélni, de a relatív egyszerűbb technikájuk miatt (ajkuk közé csípik és megpróbálják letépni) jórészt hátrahagyják az ügyesebbeknek.
A Melanochromis chipokae csak Chipoka közelében a sekély görgetegzónában, Chidunga Rocks-nál megtalálható faj. Színezetében emlékeztet a M. parallelus-ra és a M. heterochromis-ra, de nőstényei jóval sárgábbak azokénál. A legnagyobb termetű faja nemének, akváriumban elérhetik a 16-17 centiméteres testhosszt is. A sügértartók körében népszerűnek mondható, nyugodt természetű faj, mely a természetben sem kötődik erősen a területéhez, a hímek csak akkor védelmezik területüket, ha potenciális anyát látnak egy a közelükben úszkáló beikrásodott nőstényben.
A Tanzániához tartozó északkeleti partvidék mentén él egy nagytestű faj, hímjei teljesen kékek, hasonlítanak valamelyest a M. simulans-ra és a M. chipokae-ra is. A görgetegzóna középső részének lakója és a Melanochromis sp. "northern blue" névre hallgat. Nőstényeinek farokalatti úszója narancs-, vagy citromsárgás színezetű. Elég nagy termetűek, természetes élőhelyükön megfigyeltek 16 centis hímet is. Territorialitásuk elenyésző, nagy területeket úsznak be mbunaivadékokra vadászva.
A Melanochromis lepidiadaptes , melyet régebben M. sp. lepidiophage névvel illettek, a Malawi tó sekély régióiban él, Makanjila Point közelében elég közönségesnek mondható. A Ribbink által 1983-ban végzett kutatások szerint rendszeresen fogyasztják más, nem mbuna sügerek pikkelyeit. Akváriumi körülmények között két feljegyzés van, miszerint pikkelyt fogyasztottak volna fogságban, alapvetően ez nem okozhat gondot tatásukkor. Denis Beloy feltételezése szerint a természetben a nagyobb testű, lassabb mozgású halakat csapatban támadják meg. Az ő akváriumi megfigyelése egy Nimbochromis ellen indított támadásról szól, amit 5 perc alatt teljesen pikkelytelenítettek. Ad Konings béltartalom vizsgálatai hat példányra alapulnak, egyetlen egyed bélrendszerében talált három kisméretű pikkelyt, melyek valamilyen sügértől származtak. Öt példányban megtalálta viszont a Kampango harcsa (Bagrus meridionalis) ikráit és ivadékait.
Ad Konings elmélete szerint leginkább beteg, sérült halakat támadnak meg, vagy olyanokat, melyek a halászok hálóiba gabalyodva elpusztultak, tehát mindenképpen arra törekednek, hogy a lehető legkisebb energiabefektetésbe kerüljön a táplálék megszerzése. Az is lehetséges, hogy csak emberi hatás eredményeként alakult ki ez a fajta táplálékszerzési viselkedés.
A Melanochromis sp. "blotch" nagy területen elterjedt lakója a Malawi-tónak, a keleti partvidék vizeiben szinte mindenhol előfordul. A faj populációinak színezetbeli eltérése miatt két új fajleírás is létrejött, az egyik, a partmenti változat M. baliodigmaként, a másik, a Chizumulu-szigetnél talált M. xanthodigmaként lehet ismerős. A két fajt Bowers és Stauffer írta le 1997-ben. A gyakorlatban a tiszta, biztos elkülönítéshez ezt a mintázatbeli eltérést a téma kutatói közül többen nem tartják elegendőnek. A több faj elméletét pártolók a hímek ikrafoltjainak számában rendszerint jelentkező különbségére hivatkoztak, erre válaszul a populációs elkülönülési szint hívei egy átfogóbb vizsgálat alapján azt a következtetést tudták levonni, hogy mindenhol a négy, vagy több ikrafolt a jellemző. Ribbink 1983-as kutatásai szerint rendszeresen támadnak meg hálóba gabalyodott halakat és gyakran tevékenykednek a kampango harcsák búvóhelyei, ívóhelyei környékén.
A végére egy érdekes, vitatott faj maradt, egy változatos megjelenésű sügér, mely alapvetően sötétbarna alapszínű mindkét nemben, de a hímek vöröses, nagyon ritkán sárgás mintájúak. Érdekes formájú, megnagyobbodott ajkaik vannak, melyekkel kiszippantják a sziklarepedésben megbúvó apróbb állatokat, mbuna ivadékokat és rákokat. Magas testfelépítésűek, nem is mozognak mindig könnyedén a görgetegkövek között. Hímjeik nem tartanak fenn saját területet, csak az ívás idején védelmezőek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése