Az artémia akvarisztikai felhasználásának több módját ismerjük, megemlítettük már a peték keltetését, mint ivadéknevelő, indító élő eleséget, melyet minden zsenge halivadék azonnal szívesen fogyaszt. Ezen kívül egyre elterjedtebb a kitinburkától megfosztott peték etetése, ezek a termékek szépen lassan minden komolyabb cég kínálatában megtalálhatóak. Kezd általánossá válni akvarisztikai szaküzletekben az élő, kifejlett sórákok árusítása is, 1-2 dl-es kiszerelésekben előre csomagolva lehet hozzájuk jutni. Nagy tűrőképességüknek köszönhetően jól bírják a csomagolást, szállítást; napokat kibírnak ilyen körülmények között. A sórákot nem lehet igazán szárítva tartósítani, nem is igazán lenne túl sok értelme, tápértékéből rengeteget vesztene, de mivel kitinburka vékony, nem ad különösebb tartást az állatnak, nem alkalmas rá. Hogy mégis felhasználható legyen "tartósított" formában is, kézenfekvő megoldás volt a különböző száraz eledelekbe történő keverése, pelyhek, lemezes eledelek formájában találkozhatunk vele a kereskedések polcain.
A sórákra, tenyésztésére, feldolgozására egész iparág alapul. Az alábbi kép jól illusztrálja a tenyésztelepek elképesztő méreteit, a tavakban nevelt rákok hihetetlen mennyiségét.
Térjünk is ki az artémia otthoni keltetésére, felhasználására. Adott a helyzet, halaink leívtak, ivadékaik elúszása csak idő kérdése, kertünkben- ha van egyáltalán- nincs egy jó planktonos tó, mely minden korosztálynak megfelelő méretű eleséget biztosítana. Ilyen esetben elmegyünk egy kereskedésbe és beszerezzük a keltetendő petéket. Jó esetben a csomagoláson kész "recept", útmutató található a legjobb kelési eredmény eléréséhez, gyakorlatilag viszont pont ezek a kiszerelések a legkevésbé gazdaságosak. Amúgy sem a legolcsóbb mulatság, tehát ha van rá lehetőségünk, minél nagyobb csomagolásban igyekezzünk beszerezni, arányaiban töredékére jön ki egy adag, még ha egyszeri befektetésként jóval mélyebbre is kell nyúlnunk a pénztárcánkba. Itt 500 gramm körüli kiszerelésekben kell gondolkodnunk, nem feltétlenül található meg bármelyik kereskedésben, de megéri az utána járást.
Ha szerencsénk van, kipróbált termékhez jutunk, ismert keltetési adatokkal. Érdemes tartani az előírásokat, a gyártók kikísérletezték laboratóriumaikban az optimális eredmény eléréséhez szükséges körülményeket. Ezek a peték, melyekhez hozzájutunk, előkezelésen vesznek részt, hogy megfelelő érettség állapotában legyen a bennük lévő embrió ahhoz, hogy a használati útmutató szerint eljárva a legjobb eredményeket érjük el felhasználásukkor. Mi is ez a kezelés? Só között tárolva -20- -25 °C közötti hőmérsékleten tárolják 1-2 hónapig, esetleg kezelték azokat aktivátorokkal.
Az általános receptek szerint a petéket 28-30 °C hőmérsékletű, erősen áramoltatott, 7.5-8.5 pH-jú vízben érdemes keltetnünk, melyhez literenként 15-20 gramm sót keverünk. Ilyen körülmények között arra számíthatunk, hogy a megadott kelési aránynak megfelelő mennyiség 24 órán belül ki fog kelni,a fennmaradó peték nagy része erre az időre 12-24 órával szintén ki fog kelni, de ezt a legtöbben nem várják meg, hiszen nem kalkulálhatunk ezzel a mennyiséggel. Az áramoltatást levegő befújásával, légpumpával, kompresszorral oldhatjuk meg. A porlasztókövek, habár hatékonyan forgatja a több kicsi buborék a nagyobb összfelületének köszönhetően a vizet, ebben a sós közegben igen rövid életűnek bizonyulnak.
Nem megfelelő körülmények között a kelés elhúzódó lehet, nem kel ki a várt mennyiség, elegendő áramoltatás híján vagy hideg vízben nagyon rossz eredményeket produkálhatunk. Érdekes tapasztalat, zárójeles megjegyzésként: recept szerint 30 °C-os vízben 36 órára 70-75 %-os aránnyal kelő peték 21 °C hőmérsékleten 72 órára 95 %-os arányban keltek, egyszerre, nem elhúzódóan. Ezért lehet érdemes kísérletezni, játszani a hőmérséklettel, sómennyiséggel. Persze csak akkor, ha van időnk, lehetőségünk, helyünk erre.
A lárvákat úgy tudjuk felhasználni, hogy a víz keringését leállítjuk. Pár perc múlva a peteburkok a felszínre úsznak, a ki nem kelt peték pedig keltetőnk alján hevernek, fölöttük nyüzsög a sok frissen kelt sórák. Kisebb mesterséges fényforrás bevetésével tovább koncentrálhatjuk őket, mint az éjjeli rovarok, reflexük parancsa miatt a fény irányába mozognak. Leszívjuk, leszűrjük, átmossuk, majd beengedjük az ivadéknevelőbe, a kishalak nagy örömére. A szűrést osztályozószitával, de akár egy sűrű teaszűrővel is megoldhatjuk. A bekerülő peték, peteburkok miatt nem kell aggódnunk, a kitin nagyon lassú bomlása miatt nem fog észlelhető változást okozni vizünkben.
Felkészült díszállat kereskedésekben beszerezhetünk keltető-szetteket, de mintájukon, elvükön elindulva egy pár üveg felhasználásával magunk is összerakhatjuk a nekünk megfelelőt. Nyilván mind a bolti, mind a házi készítésű keltetőknek megvannak a maguk korlátai, nagyobb tenyészeteknél ezek már nem kielégítőek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése