Coptodon

A Coptodon nemzetség tagjai egy faj kivételével, mely a Közel-keleten is honos, Afrika őslakói. A Tilapiafélék közé sorolták őket 2013-ig, amikor is Dunz fejlődéstörténeti rendszertani vizsgálatai rámutattak, hogy a küllemi egyezőségek, hasonlóságok ellenére ez nem maradhat így.

C. camerunensis

A kutatások eredményeként (elég sokan kutatják az afrikai élőhelyek sügereit, genetikai szempontból is nagyon komoly kihívás) a nemzetség jelenleg 31 fajt számlál, de várhatóan ez a szám még nőni fog az elkövetkező években.

Coptodon sp. mamfé

Miért különösen érdekesek ezek a halak? Azért, mert legtöbbjük elterjedtsége szűkebb élőhelyekre korlátozódik, kisebb folyókra, tavakra.
Ráadásul több olyan faj is van, amelyik csak és kizárólagosan egy adott vízben található meg. Ekkor jön még az is, hogy az adott vidéken élő emberek legtöbbjének az állati eredetű táplálékhoz való hozzájutás jórészt ezen vizek halállományának halászatából lehetséges.
Lehetséges ennél még rosszabb is, az esetleges környezetszennyező tevékenység könnyen a végét jelentheti ezeknek a kis kiterjedésű élőhelyeknek.
Ami pedig az egyik lehető legrosszabb, ha olyan, emberi tevékenységtől és akarattól független, kiszámíthatatlan dolog veszélyezteti fajok fennmaradását, mint például a vulkáni tevékenység.
Mert ilyenről is beszámolhatunk, Kamerunban nem is egyedi esetként. Az egyik legkisebb, legveszélyeztetettebb élőhely, a Bermin-tó esetében is pont erről van szó. Ez a tó egy krátertó Kamerun délnyugati részén, ahol az ember környezetszennyezése, az eutrofizálódás és a szedimentáció mellett maga a vulkáni utóműködés is jelentősen ront a helyzeten. Folyamatosan szén-dioxid gáz oldódik be a tófenékből, ami komoly mértékben savasítja a vizet.
Kilenc endemikus Coptodon faj él ebben a vízben, ez a tó kicsiny volta miatt egyedülállóan ritka, különleges helyzet. A kilenc faj: (C. bakossiorum, C. bemini, C. bythobates, C. flava, C. gutturosa, C. imbriferna, C. snyderae, C. spongotroktis, C. thysi)

Coptodon thysi

Coptodon bakossorium

Coptodon gutturosa

Coptodon snyderae

Coptodon flava

Pont ilyen helyzetben van a Barombi Koto tó is, az itt élő halfajok közül csak egy tartozik a Coptodon nemzetségbe, a Coptodon kottae.

 Szintén elmondható ez az Ejagham-tóról, az ott élő Coptodonok a következőek: Coptodon deckerti, C. ejagham, C. fusiforme, C. nigrans


Élőhelyeiken a víz lágyabb, mint az eddig megismert afrikai élőhelyeken, GH-4 ,pH-ja 7-7.5 körüli. A vízhőmérséklet 24-28 °C között alakul. Táplálkozásukat tekintve elsősorban rovarevők, alacsonyabb rendű rákokat, rovarokat, állati planktont fogyasztanak.

Szaporodásuk a legtöbb Tilápiaféléhez hasonlóan zajlik. Ikráikat bármilyen szilárdabb felületre lerakják, amit előtte gondosan áttakarítanak. Az ikrákat a pár együtt őrzi, az ivadékokat sokáig együtt terelgeti.

A kutatók, a helyi emberek és a kormányok között tárgyalások folynak fajmentő programok létrehozásáról, ezek nyilván nem egyszerűek a helyzet ismeretében. Sajnos nem egy példa van arra, hogy egy faj végképp eltűnik a természetből. Ami egy kisebb testű hal esetében biztató lehet, hogy a világ akváriumaiban rengeteg liter víz lehet a megsegítésükre. Lelkes tenyésztők százai, ezrei vehetnek részt világszerte fajok megmentésében, bízva abban, hogy előbb-utóbb sor kerülhet a természetes élőhelyük rehabilitációjára és visszakerülhetnek eredeti, jól megérdemelt közegükbe.

Ritkán tartott Lamprologusok II.

A most bemutatásra kerülő fajok mind kis termetűek, kezdőknek is nyugodt szívvel ajánlhatóak, tartásuk egyszerű, helyigényük kicsi, mégis sok érdekes dolgot csinálnak.

Akit érdekel a halak viselkedése és nem csak egy céltalanul fel-alá úszkáló, az akváriumhoz közelítő emberalakra az etetőhelynél tolongó egyszerűbb gondolkodású lényt akar, hanem egy olyan társaságot, amelyik bizonyos mértékig maga rendezi a terepet, amelyik egészségesen rivalizál, rangsort alakít ki, lakóhelyet foglal és takarít, szerelmesen udvarol, őrizgeti a porontyait és nem ássa ki feltétlenül a növényeket, annak itt van egy egyszerű felsorolás, amiből választva biztosan nem éri majd csalódás.

Ezeknek a halaknak nem kell több száz literes terrárium, megelégednek a 60-100 liter közötti méretekkel. Magas akváriumban ne gondolkozzunk, nem is feltétlenül a gyári szabványokra lesz szükségünk, inkább az alapterület mérete legyen a fontos. 60x45x35 centis akvárium már megfelelő a tartásukra abban az esetben, ha csak magukban tartjuk őket. Kiválóan társíthatók egyéb kis testű, nyugodt halakkal, például az Altolamprologus compressiceps sp. shell jó választás lehet. Általánosságban jól meg tudják magukat védeni nagyobb halakkal szemben is, végső esetben csigaházukba menekülnek, de ha azt akarjuk, hogy teljes mértékben kibontakozzanak, akkor ne tegyük ki őket felesleges tortúráknak. A most következő fajokat sem érdemes keverni, hiszen életmódjuk nagyjából azonos, ugyanazokért a dolgokért versengenek, előbb-utóbb valamelyik faj vesztésre fog állni és kiszorul.

Akváriumuk berendezésekor a finom szemcseméretű homok, a sok csigaház elszórt kövekkel, sziklákkal a lényeges, de mint említésre került, nagyobb termetű növényeket is nyugodtan ültethetünk hozzájuk. A Vallisneriák, mint strapabíró fajok jó választás lehetnek.

Halaink táplálását fagyasztott artémiával, mysissel, fehér- és fekete szúnyoglárvával, alkalmanként kis mennyiségben vörös szúnyoglárvával és jó minőségű száraz eledelekkel oldjuk meg, vizüket a megfelelő hatékonyságú szűrésen kívül heti rendszerességgel 10-15 %-kal frissítsük, tartsuk 22-24 °C hőmérsékleten.

Amennyiben minden feltétel megfelel, szaporodásukra is számíthatunk. Nagy ivadékszám nem jellemző rájuk, ennek megfelelően a szülői gondoskodás viszonylag fejlett. Általában a nőstény a védelmező, a hím inkább a területre figyel, a betolakodók távoltartásában segít be.

Halainknak nem csak kicsi a helyigényük, de érdekes viselkedésükkel, szép színezetükkel, mintázatukkal is díszére válhatnak otthonunknak. Mindenkinek szívesen ajánlom tartásukat.

Lamprologus signatus

Lamprologus kungweenzis

Lamprologus ornatipinnis

Lamprologus speciosus

Lamprologus meleagris

Ritkán tartott Lamprologusok

A most következő fajokat kevesen tartják akváriumban, kevesen is ismerik őket sajnos. Ennek oka többféle is lehet, vagy ritkaságuk, beszerezhetetlenségük, vagy bonyolult tartásuk, magasabb felszereltség-igényük, magasabb fokú agresszivitásuk, vagy csak nem elég színesek, érdekesek. Vagy az összes egyben.
A lista nem teljes. Lesz még egy bejegyzés, ami velük foglalkozik, a kisebb testű fajaikkal.

A Lamprologus callipterus a legnagyobb termetű fajok egyike, mely csigaházba ikrázik, már ami a hímjeit illeti. A hímek úgy szereznek maguknak háremet, hogy ellopják, vagy elrabolják a nőstényeket más, óvatlanabb vagy gyengébb hímektől, tehát elég nagynak kell lenniük hozzá, hogy szájukban el bírják vinni a csigaházat a nősténnyel együtt. A nőstényeknek viszont elég kicsinek kell lenniük ahhoz, hogy beférjenek a csigaházba, ezért 5-6 centiméteresre nőnek, a hímek viszont nagyjából ennek a háromszorosát érik el kifejlett korukban. A természetben a görgetegzóna és a nyílt mederszakaszok határán élnek, a hímek a vagy természetes mélyedésekbe gyűjtik a csigaházakat a nőstényekkel, vagy maguk hordják el a homokot.

Akváriumuknak nagynak kell lennie, 500-600 literesnek, nagy alapterületűnek, sziklákkal tagoltnak, hogy esetleg több hím is elférjen benne egymás zavarása nélkül. Lehet ennél kisebb medencében is gondolkodnunk, de akkor egy hím öt-hat nősténnyel a megfelelő felállás. Ami még fontos, hogy megfelelő méretű csigaházat kapjanak. Érdekes megfigyelés, hogy az alacsonyabb rendű hímek is részt vesznek a szaporodásban. Ez kétféle módon lehetséges. Egyik hogy a domináns hím akár pár másodpercnyi távollétében a közelben lesben álló hím villámgyorsan beúszik és a csigaházakba engedi a hímivarsejtjeit. Ami érdekesebb, hogy vannak törpe termetű, a nőstények színezetét felöltő, csigaházakban élő hímek, amik olyannyira megtévesztőek, hogy a hím viszi be saját konkurensét a háremébe.

A faj ragadozó természetű, fiatal hímjeik bandában járva fosztogatják a többi sügér ivadékait. Akváriumban ragadozó sügéreknek gyártott tápokkal, fagyasztott eleségekkel etessük őket.

Lamprologus callipterus

A Lamprologus congoensis a Kongó-folyó vad, gyors folyású, zúgókkal teli felső szakaszán honos halfaj. Ennek megfelelően alakult testfelépítése is, megnagyobbodott, erős sugarú mellúszói elvékonyodott teste, nagy farokúszója mind segíti haladását az erős áramlásban. Jót teszünk vele, ha akváriumát is igazítjuk élőhelyéhez. Durvább szemcseméretű, kavicsos aljzatot terítsünk, sziklákból épített barlangokat alakítsunk ki, kifejezetten erős áramlással. Érdemes nagy alapterületű, hosszú medencét készíttetni nekik, hogy mindenkinek meglehessen a helye. Nehézkes társítani, elég kemény területvédő magatartása, viszonylag nagy testméretei (hímek 14-15, nőstények 8-10 cm) és az erős áramlás miatt. Sügérfélékkel semmiképp nem éri meg kísérletezni a tapasztalatok szerint. A Kongó-folyóban élő harcsa- és márnafajok jó választásnak tűnnek.
Táplálkozását tekintve nem válogatós, fagyasztott és száraz eleségeket tekintve is bátran etethetjük.
A sziklák alkotta üregekbe, barlangokba ívnak, a lamprologusoktól megszokott módon a nőstény az ikrákat, majd az ivadékokat, a hím a nőstényt és a területet felügyeli.
Érdekes halak, de ne várjunk tőlük túl sok tevékenykedést. Leginkább az aljzaton fekszenek, ha mégis közlekedésre adják fejüket, akkor inkább "szökdécselnek" mint úsznak.

Lamprologus congoensis

A Lamprologus lemairii nagytestű, ragadozó halfaj. 25 centisre nő, a természetben halakat eszik. Fogságban szaporodásáról nincs információnk, tartására hasonló nagytestű halakkal ritka példa előfordul. Gibberosákkal, Frontosákkal, Bentochromisokkal társíthatók, etetésük is megegyező. A természetben üregekbe ikráznak, a nemek között nincs nincs szemmel látható különbség.

Lamprologus lemairii

A Kongó a világ legmélyebb vizű folyója, egyes szakaszain 230 méter mély szurdokban hömpölyög. Ezeknek a mély szakaszoknak a lakója a Lamprologus lethops. Pigmentáció nélküli, szeme erőteljesen visszafejlődött, csak fényérzékelésre képes. Ezekről a szakaszokról más harcsa- és angolnafajokat is gyűjtöttek be, melyek ugyanígy alkalmazkodtak az extrém körülményekhez. Első élő példányát 2011-ben sikerült felhozni a mély, sötét vízből. Akváriumi tartásáról nem találtam hiteles adatot.

Lamprologus lethops

A Lamprologus mocquardi és a Lamprologus tigripictilis szintén a Kongó lakója, széles elterjedésű faj. Tartásuk, életmódjuk nagyban hasonló a L. congoensiséhez, a jelentős különbség a L mocquardi táplálkozása, mert kifejezetten ragadozó. Mindkét faj 12-15 centiméteresre nő és sziklaüregekbe ívva szaporodik.

Lamprologus mocquardi

Lamprologus tigripictilis