Halbiznisz

Kedves érdeklődők, kedves látogatóim!

Ez a poszt nem a megszokott ismertető anyag lesz, rendhagyó módon egy beszélgetést kezdeményeznék pár gondolatindító mondattal. Örülnék, ha minél több hozzászólás érkezne, akár itt, akár a közösségi oldalon lévő felületen.

Ami elindította bennem ezeket a gondolatokat, az egy beszélgetés volt egy hazánkban elismert szaktekintéllyel és beszélgetések más kiváló halas emberekkel, akiknek sokat köszönhetünk mindannyian, akik arra adták a fejüket, hogy ezt a szép, de sokszor nagyon nehéz hobbit válasszuk, akár hivatásunkká is kinőhesse magát.

Nem megy a sügér, nem kell a sügér, rossz híre van a sügérnek, nem kell senkinek sügér, ilyeneket hallok, bármerre járok. Nagyon szomorú dolog ez.

Na de miért nem kell, miért van rossz hírük?

A boltos, aki meg sem próbál beállítani a boltjába egy-két akváriumot, amiben sügérek úszkálnának? Aki bármilyen más hallal hajlandó kísérletezni, de "Jaj, nem kell nekem sügér ide, soha nem viszik el tőlem!" felkiáltással átugorja a beszállítói listákon a sügeres részeket. Aki, tisztelet a kivételnek, nem veszi a fáradtságot sem arra, hogy időt és energiát fektessen abba, hogy felvilágosítást adjon a hozzá besétálóknak,  inkább hazaküldje az embereket egy csomó információval, aminek a birtokában döntést tudnak hozni, de majd visszatérnek, megköszönve a korrektséget, hogy nem adott guppy-t el neki auratussal. Mert elfáradhat az ember az érdeklődők sokféleségétől, elmehet a kedve a százezerszer elmondott dolgok százezer és egyedjére elmondásától. De a felelősség nagyon nagy itt!
Elmehet a kedve bárkinek a folytatástól, ha kudarcok érik őket. Márpedig, ha nincs korrekt felvilágosítás, akkor lesz elégedetlen ember is.
Ne intézze már el senki a dolgot annyival, sügért nem tartok, nem ajánlok, mert agresszív!

Ennek a munkának a nagy része nem a konkrét eladásban, hanem a szellemi teljesítményben, a tudás továbbadásában összpontosul, amit csak úgy lehet, ha naprakészek vagyunk. Ha belefektetünk egy csomó energiát abba, hogy tanuljunk mi is, meg tudjunk válaszolni a legelképesztőbb kérdésre is, olyanra, amitől a hajunk is égnek áll.

Tudom, nagyon nehéz ez olyankor, amikor a számlák kifizetése a tét, a vállalkozás életképessége forog kockán.


Vagy az az ember a hibás, aki elmegy egy boltba és nem kérdez,  nem hajlandó hallgatni a vele szemben vért izzadva álló eladóra, aki tizenhétféleképpen próbálja neki elmagyarázni, hogy miért nem lesz jó amit szeretne? Azt sem tudja a legtöbb ember, amikor megkérdezik tőle, hogy milyen hala van otthon...

Rohan mindenki, mindenkinek minden azonnal kell, senki sem ér rá, mindenki mindent interneten keresztül próbál elérni. Lehet, hogy ez a baj? Az, hogy mindenki ebből akar mellékest keresni, vagy megélni és elárasztják hirdetéseikkel, olcsó halaikkal a piacot? Csak azt nem értik meg, hogy nem csak másokkal tolnak ki, hanem magukkal is. Ha olcsó pénzért adják, legközelebb még olcsóbban kellene. Ráadásul elértéktelenítik az állatokat, nem fog számítani, ha elpusztul a szerencsétlen, mert negyedannyi volt, mint a boltban...

Mondok egy példát. Megkeresett egy ember, hogy úgy tudja nekem vannak eladó halaim. Frontosa-kat keresett. Mondtam neki, hogy az nekem nincs, nekem gibberosa-im vannak. Mondta nekem, mindegy, az ugyanaz. Elkezdtem neki mondani, hogy az azért nem úgy van, a szaporodásuk üteme,  nehezebb műfaj, ritka változat, vadon fogott szülők és a többi. Türelmetlenkedett, ne untassam már, mondjam a lényeget, mennyi az áruk. Megmondtam. Kiröhögött, hogy interneten negyedannyiért lehet találni, meg úgyis ugyanolyan, meg normális maga, hogy ennyit akar értük. Na, ő sem tudta valószínű a különbséget egy Burundi frontosa meg egy bármilyen gibberosa között...

Ugyanakkor abba sem sokan gondolhatnak bele, hogy azoknak, akik kezükbe kapják a pénzüket a halakért, és arról a vásárlás megtörténtének bizonyítékául számlát adnak a halak mellé a kedves vásárló kezébe, azoknak ebből még mennyi dolgot kell majd kifizetniük. ÁFA, nyereség utáni adózás, bérleti díj, könyvelő, rezsi, halak rezsije, sorolhatnám. Ha veszi, ha maga tenyészti a halakat, mindegy, ez is, az is pénzbe kerül.
Érdekes kérdés ezek után, hogy vajon mennyi marad egy hal eladásából? 1000 Ft-os haléból 150 Ft mondjuk? Akkor kinek is drága a hal?

Miért nincs összefogás vajon ezen a téren? Miért nem kerül mindenkinél ugyanannyiba a hal? Az internetes fórumok üzemeltetőinek és felhasználóinak is bőven van felelőssége a témában. Hátborzongatóak a "ha elviszed mind a 10 Yellow-t, akkor 2500-ért a tied" hirdetések...

A tudatos tenyésztő igyekszik a legjobb minőséget "előállítani", drága, minőségi tenyészállatokat szerez be, megteremti nekik a legjobb körülményeket. Ez sokba kerül, főleg, ha ivadék koruktól neveli őket. De csak gondoljunk bele abba, hogy mennyibe kerül egy szép, 40-50 fős tropheus-csapat etetése.

Ezzel szemben amit legtöbb esetben kereskedésekben látok, sajnos egyáltalán nem a minőségi hal, eredetük, származásuk kinyomozhatatlan. Nemhogy változatuk nem beazonosítható, sokszor még faji tisztaságuk is erősen megkérdőjelezhető.


Jó halazást mindenkinek!