Labidochromis III.

A Labidochromis csoport három kis termetű fajának élettere a nemzetségnél megszokottnál mélyebben helyezkedik el, a sziklás zóna középső részén, 15 méteres mélység alatt találhatóak.
Egy nagyon népszerű, mutatós halacska, a L. sp. "hongi", amelyet elsőként Tanzániában, Hongi szigeténél találtak meg, innen kapta a nevét. A faj megtalálható a Hongi-sziget és a Lundo-sziget közötti zátonyoknál, néhány példányukkal találkozni lehet a Ngkuyo-szigetnél és Undu-Pointnál is. Az undu-point-i populáció hímjei sötétkékek, háti részükön a fej mögött rozsdaszínű foltossággal, nőstényeik világos barna színűek. Végül is a leglátványosabb színezetű egyedek a Honginál talált populációból kerültek ki, a többi változat hímjei közel sem olyan feltűnőek. A megfigyelések alapján növényevő halakról van szó, melyeket abszolút kielégítő módon lehet a számukra készülő tápokkal etetni.
Hímjeik igencsak agresszívak, kisebb termetük ellenére kimondottan harciasan szállnak szembe náluk jóval nagyobb halakkal is.

Labidochromis sp. "hongi"

A Labidochromis ianthinus a Mbenji-szigetet környékező vizekben találhatjuk, a Nkhomo- és Jalo-zátonynál. Mint minden rovarevő mbuna sügérnél, a hímek territoriális viselkedése minimalizált. A két nem színezete szinte teljesen egyforma, az eltérés annyi, hogy a hímek megfelelő körülmények között lilás-rózsaszínes fényben csillognak.

Labidochromis ianthinus "Mbenji island"

A tó keleti partjainál él egy tudományosan még le nem írt Labidochromis faj, mely megtalálható a 15 méter alatti és feletti régiókban is. Színezetük nem tipikus Labidochromis, valószínű, hogy a L. lividus-szerű faj leszármazottai lehetnek. Ennek a fajnak, a L. sp. "zebra eastern"-nek a hímjei és nőstényei színükben nagyon hasonlóak, sötétebbek a többi fajnál, erős csíkozottságuknak köszönhetően körvonalaik jobb rejtőzködést tesznek lehetővé a sötétebb, mélyebb részeken. Sötét szürkés-barnás halak, ráeső fényben kéken csillog oldaluk. Nagy valószínűséggel rovarevők, de ezt a feltételezést még alá kell majd támasztani gyomortartalom vizsgálatokkal.

A Labidochromisok utolsó csoportjának tagjai a tó déli részén élnek. Közülük egyetlen faj, a L. flavigulis territoriális, a többi nagy területeket kóborol be a sziklás zónában táplálék után kutatva.
A L. flavigulis hímjei ikrázógödröket ásnak a homokba, ebbe csalogatják a hol magányosan, hol kisebb csapatokban kóborló ívásra kész nőstényeket. Egyes területeken állományuk kimondottan sűrűnek mondható, a hímek ezeken a részeken különösen nagy hősiességgel védelmezik területüket. A sziklák felületén növekvő algák és moszatok teszik ki táplálékuk zömét.

Labidochromis flavigulis

A Tanzánia és Mozambik partjainál él egy hasonló, de kisebbre növő és rovarokat, rákokat evő faj, a L. textilis. A leírások szerint ez a faj 9 centiméteresre nő, de a természetes állományban a 6 centinél nagyobbak már nagyon ritkának számítanak, a 9 centis mérettel meg még senki sem találkozott. A faj nagyon széles elterjedésű, mondhatni közönséges. Ivari meghatározásra biztos támpontot csak az ikrafoltok mérete adhat, a hímeken ezek nagyobbak. A L. flavigulis és a L. textilis közötti meghatározó különbség a textilis rövidebb állkapcsa és előrenyúló fogazata.

Ad Konings Mala pointnál, Mbwecaban és mozambik partjainál kutatásai közben kistermetű rovarevő Labidochromisokat talált, melyeknek a L. sp. "mara" nevet adta. Hátúszójuk testközeli része fekete, ez különbözteti meg őket a Likoma változatoktól.

Mala Pointnál felbukkant a L. sp. "mara" egy újabb változata, ami a görgetegzónában él, külön populációt alkotva és a L. maculicauda nevet kapta.

A legdélebbi elterjedésű Labidochromisok a L. shiranusok, melyek nem csak a tóban, hanem az egyik beleömlő folyóban, a Shiré Riverben is megtalálhatóak. Hímjeik nem territoriális viselkedésűek, az egyetlen lehetőség a nőstényektől való megkülönböztetésükre az ikrafoltok mérete. Megtalálhatóak a hullámzónában is, kiváló alkalmazkodóképességükről adva tanúbizonyságot. Hasonlóan az előző változatokhoz, ők is világos, ezüstös-szürkés-kékes, nem túl élénk színű öltözetet viselnek.

A L. lividusként emlegetett változatok különösen szépek. Igazán sötét, mély kék színezetük van, a jól ismert csíkozattal. Sajnos valamiért nem kerültek akváriumainkba, pedig talán a legfigyelemreméltóbbak lennének, nőstényeik is erős színűek, mély kobaltkékek, lilák, barnás-lilásak. Sajnos ritkaságuk miatt róluk sem találhatóak elfogadható minőségű képek.