A Labidochromis gigas Likoma szigeténél a görgetegzóna mélyebb, üledékmentes részein található legnagyobb számban. Tíz centiméteres testhosszával a legtöbb nembelinél nagyobb méretet ér el.
Hímjeik jellegzetes kobaltkékek, nőstényeik általában egyszerű barna színezetűek, fiatal példányaik szürkés színűek. Ami még érdekes a hímek színezetében, hogy egy részüknek nem csak a farok alatti , hanem a hasúszóikon is találhatóak élénksárga színű ikrafoltok.
Az aljzat szorgos ásásával töltik idejük nagy részét, amiből arra következtethetnénk, hogy elsősorban állati eredetű táplálékot fogyasztanak, ezzel ellentétben az elvégzett gyomortartalom-vizsgálatok szerint növényevők. Ezek a halak kisméretű üregeket ásnak ki az aljzatban, ahova más fajok egyedei nem férnek be. Ennek eredményeként az alga, ami ezekben az üregekben nő, csak az övéké lesz. Folyamatosan csipkedik, "nyírják" a kövek algabevonatát, nyilván eme tevékenységük következményeként az alga között élő alacsonyabb rendű állatok is táplálékká válnak.
A nőstények, mint sok más fajnál, bebarangolják az életteret, a hímek pedig szorgalmasan udvarolnak a területükön áthaladó csapatok arra érett tagjainak.
 |
| Labidochromis gigas |
Ad Konings kutatásai során több helyen is leírt fajokat, melyeket a L. gigas fajba sorolt. Ezek mind kék színűek, az átlag fajoknál nagyobb termetűek voltak és mindet az alsó görgetegzónában találta. Nagyon kisméretű, elszigetelt populációkról van szó, melyek egy része olyan helyeken él, ahol túlnyomórészt üledékes az aljzat, de ezek a halak azokon a részeken találhatóak, ahol foltokban nincs, vagy a területen belül a legvékonyabb az üledék felhalmozódása. Valószínű, hogy pont ezért tapasztalhatta úgy, hogy az a pár hím, amit talált, nem mutatott agresszivitást más, ivarérett, saját fajához tartozó hímmel szemben. Ilyen, területileg erősen korlátozott esetben az agresszió, a territoriális viselkedés sokkal inkább a hátrányukra vált volna, az állomány erősen beltenyésztetté válhat, ennek pedig sajnos előbb-utóbb a faj életképtelenné válása a következménye. Tehát, mondhatjuk úgy is, íme az ideális akváriumi hal kezdőknek is, kár, hogy nem tudunk senkiről, akinél lenne akár egy példány is.
Ezeknek a L. gigas-szerű halaknak Konings a Labidochromis sp. gigas nevet adta, természetesen populációnként nevük kiegészül előfordulási helyük nevével.
 |
| Labidochromis sp. gigas Mara Rocks |
 |
| L. sp. gigas változatok |
Nőstényeik teste és úszói mind barnás színűek, nincsenek rajtuk különösebb jegyek, esetleg egy-két árnyalattal sötétebb sávozás figyelhető meg rajtuk, hangulatuktól függően.
A L. sp.gigas változatok mindegyike -a "lupingu-t" kivéve- csak valamely szigetnél, vagy zátonynál található meg, elszigetelten.
A nemzetséghez tartozó fajok egy csoportjának kifejezetten világos, feltűnő színezete van, annak ellenére, hogy kis termetűek és magányosan élők.
Mindannyian rovarokat esznek, miközben nagy területeket barangolnak be a görgetegzónában. A legtöbb faj jól tolerálja őket, nem különösebben zavarja a jelenlétük; valószínű, hogy rögzült az idők során a többi, territoriális fajban a jelenlétük rövid időtartama, nem tekintik potenciálisan versenytársnak az átutazókat.
Pihenési periódusaik alatt előszeretettel választanak kicsi, sötét barlangokat, ezt érdemes figyelembe venni akváriumuk berendezésekor is.
El is érkeztünk az ismerősen csengő Labidochromis caeruleus névhez, a jól ismert "Yellow" is ebbe a csoportba tartozik. Nagyon elterjedt faj a Malawi-tó északi felében, megtalálható Tanzánia és Mozambik partjainál is. A számos változat közül a "Yellow" különösen nagy karriert futott be. Ez az élénk sárga változat Charo és Lion's Cove közötti partszakasz mentén található meg, de nem minden populáció ilyen színű ezen a szakaszon. A Lion's Cove-nál található kanyargós partszakaszú, mély vizű Nkhata Öböl északi részén például élénksárgák, míg a déli részén élők testének felső része sárga, alsó része pedig fehér. A Kajizinginél, pár kilométerrel délre élő populáció pedig teljesen fehér.
Az 1980-as évek elején Pierre Brichard Svédországban beakvarizálta a sárga változat példányait, majd Burundiban tenyésztésükbe fogott. 1986-ban az akkorra egységes kinézetűvé vált halakat piacra dobta Labidochromis Tanganicae néven, a hobbisták óriási meglepetésére. A "Yellow" akkora karriert futott be az akvaristák körében, letéve a Mbuna sügerek népszerűségének alapkövét, hogy napjainkra a természetes állomány sok ezerszerese található meg a világ akváriumaiban.
 |
| Labidochromis caeruleus "Yellow" |
Némelyik vadon fogott "Yellow" példány garatfogai nagyobbaknak bizonyultak az átlagnál, gyomortartalmuk vizsgálatakor az derült ki, hogy szinte kizárólag csigákat fogyasztottak. Lewis 1982-ben végzett vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy a faj evolúciója során két különböző irányban indult el, lehetséges lesz a különválásuk. Az egyik irány marad a rovarevésnél, élőhelye marad a görgetegzóna, a garatfogai nem lesznek eltérőek a mostani átlagtól, míg a másik irányba tartó egyedek nagy valószínűséggel hamarosan nagyobb többségben a Vallisneria-mezőket választják élőhelyül, csigákat fogyasztva elsősorban. Garatfogaik erőteljesebbé válnak egységesen, de szájukban lévő fogaik is nagyobbak lesznek.
A populációk között átmeneti zónák alakulnak ki a színeket tekintve, a sárga és fehér változatok között halványabb színek a jellemzőek, vagy esetleg fehér hal, de a fején sárga folt található.
A teljesség igénye nélkül, a végére pár Labidochromis caeruleus változat:
 |
| Labidochromis caeruleus white "Nkhata Bay" |
 |
| Labidochromis caeruleus Lundo island |
 |
| Labidochromis caeruleus Lundu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése