A most megvizsgálandó faj egy érdekes képviselője nemének, sok tekintetben tipikusnak mondható, de első ránézésre egyáltalán nem illik a többi Altolamprologus közé. Megnyúlt torpedó alakjuk, átlagos magasságú hátúszóik egyáltalán nem emlékeztetnek a többi vadászsügérre. Miért is alakulhatott ez ki, volt-e, lehetett-e célja, vagy csak a véletlen műve az egész?
Nos, több feltevés, elmélet létezik, ezek közül az egyik az, hogy valamilyen közeli rokon fajjal, valószínűleg Lamprologussal találkozhatott a vadászsügérek egyik populációja, aminek eredménye egy kevert állomány lett, majd így szelektálódtak, valamiért "hatékonyabb" volt ez a megjelenési forma. Másik elképzelés szerint valamely Altolamprologus populációban véletlenszerűen megjelenő mutációs forma sikeresebbnek bizonyult az adott körülmények között.
Mitől válhatott sikeresebbé ez az alak? Aki ismeri az Altolamprologus nem többi képviselőjét, az jól tudja, hogy alakjuk jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető. Nyilván, ez a forma a nemzedékek sokasága alatt a lehetséges prédahalakban rögzülhetett valamilyen formában, ha ez nem is feltétlenül kijelenthető, az ivadékok képesek összekapcsolni a veszélyt a kontúrral, különösen a jellegzetes lerohanó viselkedés látványával együttesen. De mire is emlékeztet a fasciatusunk formája, kontúrjai? Nem kell sokáig gondolkodnunk. Lamprologusokra, Neolamprologusokra. Akár leleupi, akár cylindricus, akár mustax, színükben nem feltétlenül, de alakjukban abszolút. Ezek a halak meg nem az apróhal-fogyasztási szokásaikról, vadászó viselkedésükről váltak híressé. Mimikri, álca, ez lehet a legkézenfekvőbb magyarázat. Nem olyan egyszerű különbséget tenni a vélt vagy valós veszedelem között, aztán mire felismerhető a baj, addigra más késő.
A faj a Tanganyika-tó zambiai, kongói, tanzániai és burundi partszakaszon is megtalálható. A 2-15 méter mélységű szakaszokat részesítik előnyben, a sziklás területeket kedvelik, ennek ellenére gyakran találkozhatunk velük a nyílt vizű szakaszokon is, vándorlásaik során nem riadnak vissza a több kilométeres nyílt részek átvágásától sem. Gyors és kitartó úszók. Alapvetően magányosan élnek, az ikrázás és ivadékgondozás kivételével, a fiatalok önállósodásáig párban maradnak.
Hímjeik 14 centisre nőnek, nőstényeik a nemzetségre jellemző módon jelentősen kisebbek maradnak, 9 ceti körül alakul végleges méretük. Ivari különbségeik a mérettől eltekintve nem szembeötlőek, a hímek páratlan úszói kihegyesedőek, a nőstényeké lekerekítettek. Párba álláskor a hím kisebb változáson megy keresztül. Fején, ajkain világos narancsszínű pontok jelennek meg, szájának belseje hasonló színűre változik, egész testének színe halvány narancsos fényűvé válik.
A nőstény, ha beikrásodott, a kiszemelt csigaházat, barlangot megtisztogatja, majd az arra járó hímet csalogatni kezdi. Majdnem függőleges testtartásban vele szemben állva himbálózik. Ha sikerül felkeltenie az érdeklődést, körbeúszkálva a hímet és a bölcsőnek kinézett helyet, előbb-utóbb teljesen odacsalogatja párját. A nőstény beúszik, a hím kívülről termékenyíti meg az ikrákat. Az ivadékok gondozása a hím részéről a minimálisra korlátozódik, inkább csak a területre, annak védelmére koncentrál. A nőstény a már ismert legyezgetést, az elhalt ikrák eltávolítását végzi. Nagyjából három hét múlva az ivadék elhagyja a bölcsőt, az ivadékgondozás befejezettnek tekinthető.
150-200 ivadék várható ívásonként, növekedésük gyorsabb, mint a többi Altolamprologusé, de nagy szórás mutatkozik benne. A hímek jelentősen elhagyják a nőstényeket, erre figyeljünk oda, könnyen elfogyaszthatják őket. Nevelésükkor nem érdemes spórolni a keltetett artémián, apró élő eleségeken, nélküle nagyon elmaradhatnak a növekedésben.
Ivarérettségüket egy-másfél éves korukban érik el. Bármilyen fagyasztott, vagy élő eleséget, jó minőségű tápot szívesen fogadnak.
Akváriumi tartásuknál lényeges szempont ragadozó életmódjuk, ezen kívül különösebb nehézségekről nem kell beszámolnunk. Elég jól társíthatóak, nem különösebben érdeklik őket a többiek. Ez csak addig igaz, amíg nem a saját fajtársaikról van szó. Hímjeik elég kemények versenytársaikkal, de nőstényeikkel is. Megfelelően "zsúfolt" elhelyezés, megfelelő nagyméretű, jól tagolt akvárium a megoldás, mint minden eddigi esetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése