Agresszívnak tartják. Ez minden sügérre igaz. Minden sügér agresszívvé válik, ha nem megfelelően tartjuk. Alapszabályok. Már beszéltünk sokszor azokról, itt is betartandóak, ugyanúgy, mint bármelyik fajnál. Ne tegyük őket túl kicsi akváriumba, ha társas elhelyezésről van szó. Legyen meg a lehetőségük a mozgásra, húzhassák meg a vonalat, amin belül az övék minden.
Alapvetően nem ragaszkodnak olyan szinten a saját helyükhöz, mint például a porcelánsügérek, bejárnak bármekkora akváriumot. Ha több hímünk van, akkor azért megvannak a villongások természetesen. Ha társas akváriumban helyezzük el őket, el tudnak vegyülni a gyengébbek a tömegben, nem lesznek állandó zaklatásnak kitéve. Személyes tapasztalataim alapján 680 literes akváriumban kifejlett gibberosák között 4 hím 6 nőstényes felállás hibátlanul, zökkenőmentesen működik hosszútávon, ugyanez a felállás működőképes volt 300 literben is, de ott nem gibberosákkal, hanem vadászsügérekkel, csigasügérekkel, leleupikkal voltak társítva. Az egyetlen dolog, ami beigazolódni látszott, az az volt, hogy a leleupik, bár méretben, korban ugyanakkorák voltak, ivarérésük elérkeztétől elnyomottá váltak.
Nem a legnyugodtabb halak, ez tény. Bármikor néz az ember az akváriumukra, mindig van közöttük, amelyik pózol, amelyik kergetőzik, de kárt nagyon elvétve tesznek egymásban, azok is "8 napon belül gyógyuló" úszószakadások, pikkelyhiányok.
Jellegzetes eset, amikor két olyan hal akad össze, melyek ereje nagyjából megegyező. Ilyenkor előfordul, hogy nem elég egy kis feszítés. Ekkor az oldalmutogató helyzetet felcseréli a szemtől szembe felállás, aminek a célja olyasmi, mint az ujjszkander. El kell kapni a másik hal száját. Természetesen ez azt jelenti, hogy mindkét hal le van fogva a másik által. A szájukban lévő fogak tűhegyesek, ha eddig elmennek, akkor azért lifeg a bőr meg a hús mindkét fél pofáján, ajkain. Pont ezért ez nagyon ritkán fordul elő. Hiszen a természet törvényei alapján nem csak az a fontos, hogy a saját lehetőségeiket biztosítsák az egyedek, a faj túlélése ugyanannyira számít. Ez az oka annak, hogy annyiféle behódoló viselkedésforma alakult ki, nem lehet cél, hogy a kisebbet, a gyengébbet elpusztítsák, hiszen a fiatalabbak természetes, hogy gyengébbek. De belőlük lehetnek később a legerősebbek.
Tehát, tarthatóak társas akváriumban, lehetnek mellettük náluk kisebb és náluk nagyobb halak is, csak elegen legyenek, elegendő tagoltsággal, kővel, sziklával, barlanggal. Ha kevés hal van az akváriumban, kifejezetten territoriálisokká, veszekedősekké válhatnak. Mindenképpen ajánlható, hogy hátteres akváriumuk legyen, teljes mértékben kihasználják annak üregeit, barlangjait. Színeiket sem mutatják, nem érvényesül szépségük anélkül. Amikor igazán jól érzik magukat, csíkjaik kontúrosak, a sötétek sötétebbé, a világos csíkok világosabbá válnak, találó a Zebra ceruzasügér elnevezés. Ha túl sötét a berendezés, ahhoz alkalmazkodva sötét szürkés étcsokoládé színűek lesznek, ha túl világos, csíkjaik kontúrjai elvesznek, kivilágosodnak. Ráeső fényben úszóik szélei ragyogó kékek, úszósugaraik mentén ugyanilyen kék pontsorok láthatóak.
Csak nekik is nagyon szép akváriumot rendezhetünk be, ami még lényegesebb, hogy abban megcsodálhatjuk szaporodásukat, ivadékgondozásukat is. El is érkeztünk a másik okhoz, ami miatt ritka lehet ez a szépséges halacska. Sokak szerint a nőstények nehezen, vagy egyáltalán nem ikrásodnak be. Megfelelő etetés mellett ez eléggé megkérdőjelezhető állítás. Jó minőségű fagyasztott eleségeket alkalmazva (artémia, mysis, krill, szúnyoglárvák) kiegészítve a széles palettában megtalálható kiváló ragadozó sügereknek készült tápokkal, odafigyelve a jó vízminőségre, a nőstények 3-5 hetente beikrásodnak. Le is ívnak, ha nekik tetsző hímet találnak.
Ez a része nem mindig teljesül a feltételeknek, de ha ez is rendben, akkor megtörténik a dolog. Ami igazán nehéz, az ezután következik. Kemény felületre ikrázó halakról beszélünk, akik a természetben nem mutogatják magukat, viszonylag rejtett életmódot folytatnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy csak 1985-ben írták le a fajt.
Akváriumban is így szeretnék tenni a dolgukat, de ha nincs más lehetőség, elég lehetetlen helyekre is képesek lerakni ikráikat, ahol nincsenek védve a többi lakó elől. Ilyenkor van a baj. A legkisebb zavarásra is úgy reagál a nőstény, hogy elkezdi szó szerint befalni az ikrákat. Elég az, hogy bemegy az ember a helyiségbe, ahol akváriumuk áll, vagy csak felkapcsolja a világítást. Ez viszont egyáltalán nem jellemző, ha úgy tudjuk elhelyezni őket, hogy nincs mellettük más halfaj. Persze ilyenkor is kövekkel jól megrakott akváriumot rendezzünk be nekik, nagyon meghálálják.
Lehetőség szerint azokat a halakat tegyük ide, amelyek már összeálltak a csapatból, vagy akár ívtak is. Egy hím több nősténnyel is ívik, a rendet fenntartja közöttük, nem engedi, hogy elfajuljanak köztük a dolgok, tehát érdemes tenyészcsapatot kihelyeznünk. Saját ivadékaikat bizonyos idő eltelte után elfogyaszthatják, ezért érdemes azokat időben elkülöníteni, de vannak olyan tapasztalatok is, hogy páros kihelyezés esetén több generáció úszott együtt.
Ami lényeges, rejtett ívásuk miatt nem lehetünk biztosak annak megtörténtében. A hím nem különösebben foglalkozik a nőstényekkel ívás után, de a nőstények sem a jellemző módon állnak az ikrák, ivadékok védelméhez. Ugyanúgy jönnek-mennek, minimálisan csökkentik le mozgáskörzetüket. Ráadásul ivadékaikat sem strázsálják az elvárt módon, azok a szikzacskó felszívódása után azonnal szétszélednek, a nőstény nem terelgeti őket, nem is szállítja vissza az ikrázás helyére. Nevelésük egyszerű, gyorsan növekednek.
Mindenképpen figyelemre méltó halacska, mindenkinek ajánlom figyelmébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése