Artémia

Ha már előző témánkban szót ejtettünk az ivadéknevelésről, a sórákról, járjuk egy kicsit körül ezt a témát is tüzetesebben!

Az Artémia, akvarista körökben gyakran "sórák"-ként emlegetett állatkával valamilyen formában mindannyian találkozhattunk. De mit is tudunk ezekről az aprócska rákokról valójában?

A tudomány számára elsőként leírt fajuk az Artemia salina volt, 1758-ban Carl von Linné adta nekik a jól ismert nevet.

Jelenleg hét fajukat tarthatjuk nyilván. Nagyon sok esetben nem lehetséges megkülönböztetni egymástól a fajokat, alfajokat, megjelenésük nagyban függ élőhelyük pillanatnyi állapotától. Színük a zöldes-sárgától a vörösig változhat, a víz oldott oxigéntartalmának, a rendelkezésre álló táplálék mennyiségének függvényében.

 Előfordulásukat tekintve minden földrészen megtalálhatjuk valamelyiküket, kivéve az Antarktiszt. Sós vizű tavakban élnek, melyek klorid- és szulfátion koncentrációja magas, összes oldott állapotban lévő sómennyisége elérheti a 300 g/l értéket is. Mindemellett meg kell említeni, hogy nagy tűrőképességüknek köszönhetően elég hosszú időt képesek túlélni édesvízben is, ez az oka annak, hogy ideális élő eleség bármilyen akvárium lakói számára. A víz oldott oxigéntartalmát tekintve szintén extrém körülményeket bírnak ki, kifejlett korban 0.5, frissen kelt állapotban 0.3 mg/l minden szempontból elegendő számukra. Sőt! A kifejlett állatok két órát bírnak ki oxigénmentes környezetben.
 
Kifejlett kori méretük átlagosan 10 mm körül alakul, maximum 20 mm-es példányok fordulnak elő.
Szaporodásuk, reprodukciójuk kétféle módon jöhet létre. Az élőhelyek legtöbbjén hím és nőstény állatok egyaránt előfordulnak, de egyes populációkban nincsenek hím ivarú állatok. Ebben az esetben szűznemzéssel jönnek létre az utódok, a nőstény állatok petevezetékében indul osztódásnak a petesejt. Ami érdekes és az akvaristák szempontjából a legfontosabb dolog, hogy petéik sem mindig egyformák. Abban az esetben, ha a körülmények optimálisak, a nőstény állatok lágy, vékony burokkal körülvett petéket eresztenek útjukra, melyek hamarosan kikelnek, de ha a létfeltételek romlanak, energiáikat arra összpontosítják, hogy kitinburokkal vonják be azokat, megteremtve ezzel a faj túlélésének lehetőségét.

Mire is teszi ez képessé a petéket? Olyan körülményeket képesek átvészelni, amire nem nagyon van példa az élővilágban, csak a náluk alacsonyabb rendű létformákban. Képesek túlélni a -196 és a +103 °C hőmérsékletet, ionizációs sugárzást, vákuumot. Bizonyos mértékig ellenállóak a savakkal, lúgokkal szemben, tűrik az extrém kiszáradást, az oxigénmentes környezetet, a növényvédő szerek hatásaival szemben is védettek.
Utah államban a Nagy Sóstó területén végzett ásatások során két sóréteg közé ágyazódva talált peték életképesnek találtattak, koruk a radiokarbon vizsgálat során megközelítőleg 10 000 évre tehető.

A peték megfelelően nedves közegbe kerülve vizet vesznek fel. 24 óra alatt képesek a nyugalmi állapotban mért súlyuk 1.4-szeresét magukba szívni, ekkor az embrió "életre kel", folytatja fejlődését, majd kikel. Ekkor méretük 0.45- 0.5 mm közötti, tömegük 0.01 mg körül alakul. Kikelésük után azonnal úszni kezdenek, ebben a korban még reflexeik a fény felé terelik őket. Az első vedlésük 10-12 órás korukban következik be, addig nem vesznek táplálékot magukhoz, a petéből hozott tartalékaikat élik fel. Ez az oka annak, hogy érdemes mindenképpen arra törekednünk, hogy keltetéskor jöjjünk rá az éppen rendelkezésre álló peték "titkára"; minél inkább egyszerre kelnek ki, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy tápértékük a lehető legmagasabb. Első vedlése után táplálkozni kezd, egysejtű algákat és baktériumokat szűr ki a vízből. A következő 8-9 napos periódusban 14 fejlődési szakasz után éri el a kifejlett állapotot, 6 hónapnál egyik faj sem él tovább.

A végére néhány érdekes tény az artémiákról:

Az artémiák látták a dinoszauruszokat, legrégebbi leleteik százmillió évesek. A legidősebb közeli rokon faj a Triops cancriformis legrégebbi ismert lelete 220 millió éves.

Egy nőstény artémia 200 petét is rakhat egyszerre.

Három szemük van, egy egyszerű szem, mely már a frissen kelt állatoknak is van, kettő kifejlett korukra jelenik meg, ezek összetett szemek.

Az artémiák soha nem  alszanak. A légzés fenntartásához folyamatosan mozgásban kell lenniük, csakúgy mint a táplálkozáshoz, a víz állandó szűréséhez.

Legközelebb is ezzel a témával folytatjuk.