A mai bejegyzés témáját adó hal sem megjelenésében, sem egyéb tulajdonságaiban nem nevezhető megszokottnak a Malawi-tó sziklás zónájában. Méretei impozánsak a hímek 27-28 centijével, a nőstények is csak minimálisan maradnak kisebbek náluk. Szájuk alakja, elrendezése különleges megjelenést kölcsönöz nekik. A faj leírója, névadója szerint külsejük "arisztokratikus" ettől a jellegzetességüktől.
Hímjeik élénk kék fémszínűek, farok alatti úszójuk narancsszínű, nőstényeik ezüstösek, hátukon jellegzetes fekete csíkokkal, egyik szaggatottan a hát tetején, másik a faroknyéltől a tarkó felé húzódva folyamatosan. Fiataljaik a nősténnyel megegyező színűek, a hímeknek csak egy éves koruk után kezd el kialakulni felnőttkori ruházatuk.
Különösképpen nem beszélhetünk változatokról, populációkról, ennek oka vándorló természetükben keresendő. Jöhetnek-mehetnek szabadon, megtehetik nyugodtan, nem sokan vadásznak rájuk.
A ragadozók közül nem a legjobb, legügyesebb, leggyorsabb, ezért vadászó magatartása elég jellegzetes. Csak egyik szemével veszi célba leendő áldozatát, azzal az oldalával fordul felé, úgy közelíti meg, lassan oldalazva cserkészi be, teste remeg, vergődik, mintha egy beteg hal lenne, ami a lesüllyedés ellen küzd. Ha bejön a csel, akkor addig ügyeskedik, amíg áldozata lőtávolba kerül, egy gyors fordulat, egy villanás, tágra nyitja hatalmas száját és az óvatlan préda máris nagyon biztos szorításban találja magát.
Nagyméretű prédaállatokat is fogyaszt, olykor a saját testhosszának egyharmadát elérő halakat is. Ezt nem nagyon tudja más malawi ragadozó utánuk csinálni, ennek oka nem csak tágulékony garatnyílásuk és gyomruk, hanem szájuk alakulása is. Állkapcsuk alsó és felső része nem "ízesül" közvetlenül, ezért nem csak függőleges, hanem vízszintes irányban is képes tágulni.
A tóban a hímek magányos életet élnek, nagy területet járnak be, felkeresik a nőstények csapatait, udvarolnak a potenciális, beikrásodott egyedeknek, akik ha valóban készen állnak, elvonulnak vele a csapattól. Nem csinálnak túl nagy ügyet az ívóhely kiválasztásakor: a hím egy szikla aljánál tessék-lássék elsepri a homokot. A nőstényt odacsalja, viszonylag rövid idő alatt megtörténik az ívás, mindenki megy a maga dolgára, a nőstény akár 80-100 ikrával a szájában. 22-28 nappal az ívás után már kész kishalak vannak a szájában, akiket biztonságos helyre elvonulva napjában többször is kienged táplálkozni. Ebben az időszakban még planktont fogyasztanak, csak jóval később térnek át a halevésre. Hetek telnek el, mire egyre messzebbre merészkedve egyszer csak nem térnek vissza anyjuk oltalmába.
Akváriumi tartásuknál nem árt, ha jól meggondoljuk előre a döntést, akarunk-e Aristochromisokat. 800 liter alatti akváriumméretben ne is gondolkozzunk! Társításukkor nem jöhetnek számításba 15 centi alatti halak, mindenképpen hasonló méretű, táplálkozású halakat válasszunk, mint a Tyrannochromisok, Nimbochromisok, Fossorochromisok; arról nem is beszélve, hogy etetésük nem mindennapi feladatot ad. Emésztésük gyors, étvágyuk kimondottan nagy- minőségi, állati eredetű fehérjét igényelnek. Mindenképpen érdemes lehet a nagyobb méretű fagyasztott eleségeken kívül mixekben is gondolkodni.
Természetükből adódik, hogy ivadékaikat nem hagyhatjuk náluk, ha fel is akarunk közülük nevelni, semmi esélyük nem lenne az életben maradásra. Készülhetünk egy legalább 200 literes ivadéknevelővel is.
Különleges viselkedésű, impozáns faj. Üde színfoltjai lehetnének a sügeres akvarisztikának, beláthatóak elterjedtségük korlátai, bár az azért elgondolkodtató, miért váltak ennyire ritkává, miért lehet olyan nagyon elvétve hallani róluk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése