Frontosa-gibberosa

Frontosa vagy gibberosa? Elég régóta tisztázottnak mondható kérdés. Mégis, milyen sokan vágják rá bármilyen nagytestű, függőlegesen csíkozott, búbos fejű halra: "frontóza"... Biztosak lehetünk benne, hogy nem egy okra vezethető vissza ez a szomorú helyzet. Sügér téren bármikor lehet említeni a tájékozottság hiányát. Magyar nyelven inkább általános akvarisztikai könyvek az elérhetők, bár nagyszerű szerzőpárosunk, Sinkó Gábor és Lukács László méltán ismert és elismert könyve elengedhetetlen darabja könyvespolcunknak. Több kiadást megért már, folyamatosan bővülő információk tárháza.

Alapvetően ebből a szempontból nehéz műfaj a sügerezés, de bármilyen halazás az. Folyamatosan tanulhat az, aki szeretne naprakész tudással bírni a témában. Újabb és újabb fajok, változatok sokaságát említhetnénk, minden egyes kutatóexpedíció addig le nem írt állatokkal találkozik, nem beszélve a változásokról, melyek összességét akár evolúcióként is aposztrofálhatnánk.
A környezethez való alkalmazkodás, a természetes kiválasztódás csodái történnek szemünk előtt, a legerősebbek, legéletrevalóbbak túléléséről. A térbeli elszigetelődés eredményeként a legtöbb faj populációkra tagolódott, ezek pedig kisebb-nagyobb mértékben különbözővé váltak/válnak egymástól.
Ennek a dolognak a helyi emberek életében nyilvánvalóan semmi jelentősége nincs, nekik aztán teljesen mindegy, hogy az "asztalukra" frontosa, vagy éppen gibberosa kerül-e; kék, vagy éppen piros színű életében az a hal, amit elfogyasztanak. Elvileg egészen addig az, amíg nem valamelyik élőhal-befogó cégnek dolgoznak.

A nyilvánvaló, szemmel látható eltérések ellenére egészen sokáig nem tettek különbséget frontosa és gibberosa között, csak befogási hely alapján különítették el a halakat, minden egységesen frontosa volt. Az első hobbisták számára fogott halakat a hetvenes években az Egyesült Államokba szállították. Ehhez képest nagyjából harminc évnek kellett eltelnie, mire a témában történő kutatások odáig jutottak, hogy kimondhassák, itt bizony nem beszélhetünk egy fajról, itt már kettőt kell említenünk.

A téma szakértőjével, Dr. Tetsumi Takahashi biológussal (a Tanganyika-tó egyes halcsaládjainak genetikai feltérképezésével foglalkozik)  készült riport 2010-ben jelent meg, ennek pár részletét szeretném most itt közölni.

- Hány Cyphotilapia fajról beszélhetünk?

-Jelen pillanatban kettő létezéséről indokolt beszélnünk, a C. gibberosa és a C. frontosa fajokról. Az utóbbi   jellegzetes megkülönböztető bélyege, hogy a test csíkjait két pikkelysor választja el függőlegesen. A Tanganyika-tó északi részén élnek, megtalálhatunk közöttük hat- és hétcsíkos változatokat is. A hétcsíkos alakokat csak Kigománál találhatjuk meg, míg a hatcsíkosak minden élőhelyre jellemzőek.
A C. gibberosáknak a csíkjai között három pikkelysor húzódik, csak a tó déli oldalán találkozhatunk velük.

-Elfogadta-e a tudomány a C. gibberosát önálló fajként?

-A tudományos név alkalmazása nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudományos értelemben is fajként beszélhetünk róluk. A Cyphotilapiák esetében senkiben sem merült fel az igény arra, hogy ellenőrizze a jogosultságát ennek a kérdésnek, de ez a legelfogadottabb különbségtétel jelen pillanatban, és bárhogy legyen is, mindenképpen úgy gondolom, hogy a két hal elkülönítése abszolút indokolt.
Például, ha a Tanganyika-tó biodiverzitásását próbáljuk jellemezni, mindenképpen jól jön, ha láthatóvá tehetjük az efféle különbségeket is.

-Mit érdemes tudnunk a hat- és hétcsíkos C. frontosa változatokról?

-Az egyedüli elkülönítési alap esetükben a csíkok száma, semmiféle egyéb morfológiai eltérést nem találtunk náluk.
Egyetértésben a tanganyika-tavi sügerek eddigi taxonómiájával, ezeket nem említhetjük másként, mint egy faj különböző színvariációit.
Mindennek ellenére természetesen támogatjuk azokat a viselkedésbeli, szaporodásbiológiai és genetikai kutatásokat, kísérleteket, melyek arra próbálnak rávilágítani, hogy ezek esetleg különböző "fajok" lehetnek.

A fentebb leírtak a "Practical Fishkeeping" 2009. szeptemberi számában találhatóak. http://www.practicalfishkeeping.co.uk/content.php?sid=84


Tehát viselkedésbeli és morfológiai különbségek egyaránt vannak. Mint említettem, a tó északi és déli oldala előfordulásuk szempontjából elkülöníti a két fajt. Ami még bonyolítja a helyzetet, az a további felosztásuk. A frontosákat kétfelé osztják: a Burundi, melyből 15 további változatot írtak le eddig, és a Kigoma, melynek két variánsa létezik.
A gibberosákat 3 csoportra osztják tovább: a Tanzania csoport 12 színváltozatot, a Zaire csoport 8 variánst, a Zambia csoport 9 változatot vonultat fel. Az adatok természetesen folyamatosan frissülnek, sok "új" elnevezés pusztán kereskedelmi fogás. Tény, hogy nem egyszerű fel- és megismerni az összes változatot, naprakésznek lenni pedig csak naprakész információk birtokában lehet.

Részletesebben a következő bejegyzésben boncolgatjuk a kérdést, addig is egy térkép a változatok befogási pontjairól.