Sokszor nem egyszerű kijelenteni, hogy milyen hallal van dolgunk. A begyűjtési helyük alapján azonos fantázianevekkel ellátott halak is erősen különbözhetnek egymástól. Kevés a szigetszerűen elhatárolható populáció, különösen a gibberosák esetében, akiknek méretükből, életmódjukból adódóan nem csak a nyílt vízszakaszok, de a nagy mélységek sem jelentenek akadályt. Vándorolnak, jönnek-mennek, állandó a keveredés, "vérfrissítés" a szomszédos populációk között. Sokszor fordul elő, hogy ugyanannak a befogóállomásnak az előzővel megegyező begyűjtési pontján, de eltérő időpontban befogott halai különböznek egymástól.
A gibberosák nagytestű csapathalak, nincs túl sok természetes ellenségük. Nappal a nagyobb mélységekbe vonulnak vissza, ahol a homokot, iszapot rostálják eledel után kutatva, a hajnali és alkonyati időszakot pedig a sekélyebb területek halaira vadászva töltik el. Nincsenek különösebben helyhez kötve. Szaporodásukkal kapcsolatban ugyanezt állapíthatjuk meg, nem kell fészket őrizgetniük, ivadékaikat sem terelgetik hetekig, ezért is nagy területeket járhatnak be szabadon. Meg is teszik, érthető a populációk keveredése.
A gibberosák három nagy csoportjának elkülönítésében fontos szerepet játszik fejükön elhelyezkedő maszkjuk és színezetbeli eltéréseik összehasonlítása. Tanzánia partjainál befogott változataik maszkja oldalról nézve a kopoltyúfedő aljáról indul, nagyjából függőlegesen a szem irányába tartva. Itt a derékszöghöz közelítően elkanyarodva vízszintesen ér össze a túloldali sávval a hal homlokának alján. Színüket nem lehet általánosságban jól leírni. Ami mindenképpen jellemzi őket, az a homlokuk feltűnő, sokszor élénken csillogó színezete. Vannak köztük lilás, világoskék és egészen mély kék színezetűek is.
Kitűnő példaként említhető közülük a hazánkban is jól ismert Mpimbwe változat.
Egy másik, már kevésbé a köztudatban lévő, az előzőtől nagyjából csak színárnyalatában eltérő, viszonylag ritkán begyűjtött változat a Kipili.
A gibberosák zambiai populációi kísértetiesen emlékeztetnek- maszkjukban, csíkjaik alakjában- a tanzániai változatokhoz, de a színeik valamivel mélyebbek, sötétebb tónusúak. Kontrasztosabbak, csakúgy, mint a zairei típusúak. Jó példájuk a Chaitika.
Másik jellegzetes zambiai változat a Nangu:
A gibberosák zairei változatait nem véletlenül hagytam utoljára. Az ízlés nem képezheti vita alapját, ezzel mindenki egyetért, gondolom... Erőteljes kontrasztosságuk, mély színeik miatt talán a leglátványosabbak az összes Cyphotilapia közül, nem beszélve arról, hogy szaporodásuk is sok nyitott kérdést hagy maga után. Maszkjuk a szem alatt nem, vagy csak rövid ideig folytatódik, nem ér el semmiképpen a kopoltyúfedő aljáig. Szemüketet vastag, háromszög alakú sáv fedi, mintegy álarc-szerűen veszi körül. Egyes változatok torka sötét színű. Csíkjaik fekete, padlizsán-lila, sötétkék színűek, fémfényük visszafogott.
Videó egy hazánkban lévő díszakváriumról, melyben két szépséges zairei változat, a Moba és a Kapamba példányai úszkálnak:
Legközelebb kitérünk igényeikre, ideális tartási körülményeikre. Természetesen a frontosákra, a Kigoma és a Burundi változatok általános jellemzésére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése