Frontosa-gibberosa III.

A kérdéskör utolsó bejegyzéséhez értünk, lássuk hát a frontosákat!

Cyphotilapia frontosa Karilani

 A frontosa Burundi- másképp említve sp. North variánsok- Zaire északi partjainál élnek. Testfelépítésük jellegzetes, nem olyan magasak, mint a gibberosák. Ezért a púp, amit idősebb korukra homlokukon növesztenek, jóval szembetűnőbb.
Maszkjuk nagyjából egyenes, nem hajlik, nem kanyarodik el, a szemen átfutva a fejtető, a homlok irányába halad tovább. Legtöbbjük nem kékes vagy lilás árnyalatú, mint azt a gibberosáknál láthattuk, hanem kimondottan zöldes vagy sárgás színezetűek úszóik. A Burundi partjainál foghatóak sötétek, kontrasztjaik gyengék, szürkés színezetűek. Délebbre haladva kifejezetten sárgás halakat találunk, mind testük, mind úszóik színét tekintve. A Karilani populációban kifejezetten kékes árnyalatú egyedek a jellemzőek, testük jóval kontrasztosabb a többi Burundi frontosánál.

Cyphotilapia frontosa Boulomboro

 A frontosa Kigoma változatánál a legszembetűnőbb különbség hét csíkjuk. Maszkjuk a szem alatt hangsúlyos, széles, sötét színezetű, szemük fölött alig észrevehető.Csíkjaik kontrasztosak, színezetük inkább kékesbe hajló, de ráeső fényben sárgás-zöldes csillogásúak.

Tartásukkal kapcsolatban a legelső és legfontosabb dolog, amit meg kell állapítanunk, hogy akváriumuk méretének igazodnia kell hozzájuk. Egy hímet négy-öt nősténnyel már viszonylag nagyobb biztonságban tarthatunk 600-700 literes helyen. Ha igazán szép, látványos csapatra vágyunk, akkor bizony nagyobbra lesz szükség. Ha azt szeretnénk, hogy halaink ne legyenek ijedősek, merjék megmutatni színeiket, viselkedésüket, akkor mindenképpen legalább 14-16 állatban és a nekik elegendő 1200-1400 literes akváriumban gondolkodjunk! Három-négy hímet helyezzünk el egy csapatban, ha lehet, nagyjából egyforma méretű és erejű példányok legyenek, így kisebb az esély arra, hogy tönkretegyék, agyonverjék egymást.
Erősen megoszlanak a vélemények ezen a téren. Nagyon eltérően működhetnek a csapatok, egyesek szerint a gibberosák veszekedősebbek, mások tapasztalatai szerint pont a frontosák az agresszívabbak, verekedősebbek.
Tény, ha megfelelően tagoltan rendezzük be az akváriumot - esetükben inkább sziklákról, mint kövekről beszélünk - akkor megtalálja mindenki a helyét.
Nem érdemes újabb egyedeket a csapatba helyezni, a rangsor borulásakor nagyon csúnya dolgokat képesek egymás ellen elkövetni. Egy jól kiegyensúlyozott, összeszokott társaságban nincsenek gondok, kisebb csipkelődéseken, pár beszakadt úszón kívül nem fordulnak elő komolyabb sérülések. Érdekes dolog az, hogy nőstényeik sokkal békétlenkedőbb természetűek, jóval gyakrabb, hogy közöttük vannak megoldhatatlan ellentétek.
Tapasztalata többeknek, hogy a legtöbb komolyra forduló, vérre menő vita az ívás utáni egy-két napban történik, érdekes lehetne ezzel kapcsolatban a víz és a halak hormonszintjének vizsgálata.
Alapvetően nagyon nyugodt halak, bár méretükhöz képest szégyellősek, ijedősek. Képesek arcok felismerésére, számukra idegen emberek jelenlétében hajlamosak bujkálni, színeik ilyenkor besötétednek. Akit ismernek, attól kézből veszik el az eledelt, de ezt csak óvatosan... Nagyok, erősek, és vannak fogaik...

Szaporodásukkal kapcsolatban annyit érdemes tudni, hogy anyai szájköltők. A frontosák legtöbbször nagyon megbízhatóan szaporodnak, nőstényeik végig kitűnően végzik a dolgukat. A gibberosákkal már más a helyzet. Ívnak, tele is van a szájuk az ikrákkal, de elég sokáig nem forgatnak végig, hanem legkésőbb a 6-7. napra lenyelik azokat. Vannak nőstények, amik soha nem lesznek ilyen szempontból jó anyák. Érdekes, hogy a legtöbb szaporodó gibberosa csapat vadon fogott egyedekből áll, a fogságban született nemzedékeknél nagyon elvétve hallani sikeres ívásokról.

Betegségekre megfelelő körülmények között nem hajlamosak, immunrendszerük kiváló, sebeik nagyon gyorsan gyógyulnak. Amire érdemes figyelni, az az elsőosztályú, változatos táplálás, a stresszmentes környezet biztosítása. Sajnos előfordul, hogy a nem megfelelő minőségű eleségektől, vagy a gyakori stressz következményeként bélgyulladást kapnak. A gibberosáknál, különösen a vadon fogott egyedeknél előfordulnak úszóhólyag szabályzási problémák is. Ennek következtében a halak a felszín közelében lebegnek, vagy állandó, lefelé irányuló mozgással igyekeznek az aljzat felé. Ezt a stressz váltja ki belőlük, általában magától elmúlik pár hét alatt.

Jó minőségű száraz eledelekkel, sórákkal, krillel, artémiával, húsmixekkel, tengeri hallal, kagylóval etessük őket. Nagy testméreteik miatt a koplalást is jól bírják, meglepően jól tolerálják a víz oxigénszintjének változásait is, hisz természetes élőhelyükön is a nagy mélységeknek alacsony az oldott gáztartalma.

 Ha vigyázunk rájuk, jól tarjuk őket, hosszú éveken keresztül gyönyörködhetünk bennük. Higgye el mindenki, nagyon megéri!