Melanochromis IV.

A jelenlegi helyzetben a Melanochromis nembe sorolt fajok között találhatunk olyanokat, melyek kevésbé specializálódtak az eddig megismerteknél. Mindenevők, melyek jóval többet "ragadoznak", mint "legelésznek". Ha éppen a kövekről szedegetik az algákat, kevésbé végeznek tökéletes munkát, mint a növényevésre ráállt fajok, jelentős részét meghagyják. Képesek lennének csak algán is megélni, de a relatív egyszerűbb technikájuk miatt (ajkuk közé csípik és megpróbálják letépni) jórészt hátrahagyják az ügyesebbeknek.

A Melanochromis chipokae csak Chipoka közelében a sekély görgetegzónában, Chidunga Rocks-nál megtalálható faj. Színezetében emlékeztet a M. parallelus-ra és a M. heterochromis-ra, de nőstényei jóval sárgábbak azokénál. A legnagyobb termetű faja nemének, akváriumban elérhetik a 16-17 centiméteres testhosszt is. A sügértartók körében népszerűnek mondható, nyugodt természetű faj, mely a természetben sem kötődik erősen a területéhez, a hímek csak akkor védelmezik területüket, ha potenciális anyát látnak egy a közelükben úszkáló beikrásodott nőstényben.

M. chipokae hím

M. chipokae nőstény

A Tanzániához tartozó északkeleti partvidék mentén él egy nagytestű faj, hímjei teljesen kékek, hasonlítanak valamelyest a M. simulans-ra és a M. chipokae-ra is. A görgetegzóna középső részének lakója és a Melanochromis sp. "northern blue" névre hallgat. Nőstényeinek farokalatti úszója narancs-, vagy citromsárgás színezetű. Elég nagy termetűek, természetes élőhelyükön megfigyeltek 16 centis hímet is. Territorialitásuk elenyésző, nagy területeket úsznak be mbunaivadékokra vadászva.

M. sp. "northern blue" hím

M. sp. "northern blue" nőstény

A Melanochromis lepidiadaptes , melyet régebben M. sp. lepidiophage névvel illettek, a Malawi tó sekély régióiban él, Makanjila Point közelében elég közönségesnek mondható. A Ribbink által 1983-ban végzett kutatások szerint rendszeresen fogyasztják más, nem mbuna sügerek pikkelyeit. Akváriumi körülmények között két feljegyzés van, miszerint pikkelyt fogyasztottak volna fogságban, alapvetően ez nem okozhat gondot tatásukkor. Denis Beloy feltételezése szerint a természetben a nagyobb testű, lassabb mozgású halakat csapatban támadják meg. Az ő akváriumi megfigyelése egy Nimbochromis ellen indított támadásról szól, amit 5 perc alatt teljesen pikkelytelenítettek. Ad Konings béltartalom vizsgálatai hat példányra alapulnak, egyetlen egyed bélrendszerében talált három kisméretű pikkelyt, melyek valamilyen sügértől származtak. Öt példányban megtalálta viszont a Kampango harcsa (Bagrus meridionalis) ikráit és ivadékait.
Ad Konings elmélete szerint leginkább beteg, sérült halakat támadnak meg, vagy olyanokat, melyek a halászok hálóiba gabalyodva elpusztultak, tehát mindenképpen arra törekednek, hogy a lehető legkisebb energiabefektetésbe kerüljön a táplálék megszerzése. Az is lehetséges, hogy csak emberi hatás eredményeként alakult ki ez a fajta táplálékszerzési viselkedés.

M. lepidiadaptes

A Melanochromis sp. "blotch" nagy területen elterjedt lakója a Malawi-tónak, a keleti partvidék vizeiben szinte mindenhol előfordul. A faj populációinak színezetbeli eltérése miatt két új fajleírás is létrejött, az egyik, a partmenti változat M. baliodigmaként, a másik, a Chizumulu-szigetnél talált M. xanthodigmaként lehet ismerős. A két fajt Bowers és Stauffer írta le 1997-ben. A gyakorlatban a tiszta, biztos elkülönítéshez ezt a mintázatbeli eltérést a  téma kutatói közül többen nem tartják elegendőnek. A több faj elméletét pártolók a hímek ikrafoltjainak számában rendszerint jelentkező különbségére hivatkoztak, erre válaszul a populációs elkülönülési szint hívei egy átfogóbb vizsgálat alapján azt a következtetést tudták levonni, hogy mindenhol a négy, vagy több ikrafolt a jellemző. Ribbink 1983-as kutatásai szerint rendszeresen támadnak meg hálóba gabalyodott halakat és gyakran tevékenykednek a kampango harcsák búvóhelyei, ívóhelyei környékén.

M. baliodigma

A végére egy érdekes, vitatott faj maradt, egy változatos megjelenésű sügér, mely alapvetően sötétbarna alapszínű mindkét nemben, de a hímek vöröses, nagyon ritkán sárgás mintájúak. Érdekes formájú, megnagyobbodott ajkaik vannak, melyekkel kiszippantják a sziklarepedésben megbúvó apróbb állatokat, mbuna ivadékokat és rákokat. Magas testfelépítésűek, nem is mozognak mindig könnyedén a görgetegkövek között. Hímjeik nem tartanak fenn saját területet, csak az ívás idején védelmezőek.

M. labrosus

Melanochromis III.

Az ebben a bejegyzésben tárgyalásra kerülő Melanochromisok színükben különböznek az eddigiektől, az eddig megszokott kék és fekete mellett barnás árnyalatokkal találkozhatunk, sárgásbarnával, zöldesbarnával. Ha emlékszünk a Melanochromisok általános bemutatására, akkor tudjuk, két nagy csoportra bontottuk őket. A melanopterus csoportba tartozó nagyobb testű, megnyúlt fejű, állkapcsú fajok bemutatása következik.

M. melanopterus Undu Reef hím

Kezdjük a csoport névadó fajával. A Melanochromis melanopterus a Malawi-tó nagy részén előforduló faj, populációi között nagy a differencia, a teljesen kéktől a sötét olíva színűig, populációi megjelenésükben homogének. Két élőhely van a tó északnyugati részén, ahol kis eséllyel találkozhatunk velük, a Kande sziget és Mdoka környékén, ezeken a területeken más fajok töltik be szerepüket, melyek életmódja, táplálkozása nagyjából azonos a M. melanopteruséval. A keleti partvidék vizeiben Undu Pointnál északabbra szintén nem találhatóak meg, ezen a részen egy olyan sügér él, amelyik táplálkozás szempontjából nem specializálódott, algákat és az iszapban élő apró állatokat is eszi, halivadékot és planktont is fogyaszt. A M. melanopterus táplálkozásának alapja a természetes közegében a halivadék, de hasonlóan az előbb említett halhoz, mindenből kiveszi a részét. Amivel magyarázható, hogy a fajt egy másik hal helyettesítheti, pedig az, hogy a melanopterusokkal szemben nem territoriális az életmódja. Ez mind a szaporodásban, mind a táplálkozásban sikeresebbé teheti őket.

M. melanopterus Thumbi Island hím

A melanopterusok 12-13 centisre nőnek a tóban, nőstényeik barnásak, hímjeik az említett kék-fekete-barnás színeket produkálják. A kifejlett állatok magányosan élnek, elfoglalnak egy barlangot, repedést, vagy egy sziklák közötti hézagot, ott állnak lesben, várva, hogy arra ússzon agy kisebb halakból álló raj (leginkább mbunák ivadékain élnek). Emellett alacsonyabb rendű rákokat, rovarokat és lárváikat fogyasztják. A fiatal állatok ivarérésükig kisebb csapatokban járnak, gyorsan haladnak át a területen, nagyjából mindent megpróbálnak megenni, ami ehetőnek tűnik.

M. melanopterus Nakantenga Island hím

Felépítésében nagyon hasonló fajként ismertethetjük a M. robustust, a témában kutató tudósok között erősen megoszlanak a vélemények, hogy lehet-e külön fajként említeni. Legtöbb esetben a M. melanopterusnál mélyebb , 20 méter körül találhatóak meg, alapszínükben jelentősen különböznek tőlük. A melanopterusokkal ellentétben, melyeknek a jellegzetes két vízszintes csíkjuk állandóan jelen van, a robustuson ezek nem lelhetőek fel, viszont bizonyos hangulatukban függőleges sávozottság figyelhető meg rajtuk, de kifejlett hímjeik az ikrafoltok kivételével világoskékek.

M. robustus

Akváriumi tartásuknál vegyük figyelembe ragadozó természetüket, általánosságban erős territoriális viselkedésüket. Megfelelően "zsúfoltan" társítva, táplálkozásban egyező fajokkal együtt tartsuk, bőségesen biztosítunk számukra üregeket, barlangokat a személyes tér meglétéhez. Számoljunk azzal is, hogy mellettük nem marad meg más fajnak az ivadéka.

Melanochromis II. Mbunák csíkokkal

A Melanochromis nemzetség fajainak nagyobbik része az őket kutatók között egyértelmű a csoportba sorolás szempontjából, de többen közülük megosztják a tudósok véleményét. 1983-ban Anthony J. Ribbink a M. joanjohnsonae-t és a M. labrosust a genuson kívülre helyezte, Ad Konings szerint viszont egyértelműen a Melanochromisok között a helyük. A jelenleg a nemzetségbe sorolt fajok kétharmada, a Melanopterus fajcsoport tagjait is beleértve, az egykori definícióban szereplő jellegzetes színezetet mutatja, miszerint a nőstényeknek világos alapszínű testén két sötét vízszintes csík, a hímekén ezek a csíkok világoskékek vagy fehérek, testük sötétkék, vagy fekete. A többi Ad Konings alapján idesorolt faj azért kerül bele a felsorolásba, mert szerinte a Tawil által 2002-ben a Pseudotropheusokhoz történő átvezetés nem indokolt.

A Melanochromis parallelus a görgetegzóna lakója, szexuál dichromatizmusuk kifejezett. Mindenevő táplálkozásúak, elsősorban algákat fogyasztanak, apró gerincteleneket, planktont. Van egy érdekes szokásuk, amit a Malawi-tóban sikerült megfigyelni. Az esős évszak után, ami sok fajnak kiemelkedő szaporodási időszaka, jelentősen megnő az ívási vetélkedések következtében a sebesülések száma. A harcokban legyengült, megsebesült halak úszóin, testén gombák, paraziták telepednek meg. A M. parallelus kifejlett hím egyedeit többször figyelték meg, hogy tisztogatja a nagyobb testű Haplochromisok testét, megszabadítják az élősködőktől őket. A nagyobb halak jellegzetes testtartást vesznek fel, amikor "kérik" a segítséget, nagyjából függőlegesen, fejjel felfelé helyezkednek el. A segítő nagyjából egy perc alatt végez, lecsipkedi a gombás úszóvégeket, kiszedik a parazitákat. Habár ez fájdalommal jár, mégsem esik bántódásuk, a szolgáltatás végén mindenki megy tovább a dolgára. Egyszer egy fiatal M. auratus hímet is sikerült ilyen tevékenység közben megfigyelni. Ami még érdekesebb, hogy a M. lepidiadaptes (béltartalom vizsgálata szerint rendszeresen fogyaszt pikkelyeket) tisztogatás közben szedi le a pikkelyeket a szolgáltatásra érkezőkről, külsőleg pedig a M. parallelust utánozza.

M. parallelus hím

M. parallelus nőstény

A M. heterochromis színezetében nagyon hasonlít a M. parallelusra, ezért feltételezhetnénk, hogy hímjeik között versenyhelyzet alakulhat ki, de szerencsére, habár élőhelyük nagyjából megegyezik, populációik sűrűsége nincs akkora, hogy ez gondot jelenthessen.
A mumbo-szigeti populáció nőstényeinek színezete annyiban eltér a megszokottól, hogy nem fehér, hanem sárgás alapszínűek. Lehetséges, hogy ez a táplálkozási szokásaik eredménye, de könnyen meglehet, hogy a faj sokféleségének eredménye, analóg a más mbunáknál előforduló OB változatokkal.

M.Heterochromis hím

M. heterochromis nőstény

A M. auratust sokan jól ismerjük, a legelső halak egyike, ami a tóból akváriumi tartásba került. Kevésbé ismert valamivel, hogy van egy alfajként nyilvántartott, szűkebb előfordulási területű, táplálkozási szempontból kevésbé specializálódott alfaj, a M. sp. "auratus elongate".

M. sp. "auratus elongate" hím

M. sp. "auratus elongate" nőstény

A Melanochromis dialeptos egy ritkábban tartott faj, ami előfordulási területét tekintve átfedésben van a M. auratus-szal, a M. sp. "auratus elongate"-val, a M. heterochromis-szal és a M. simulans-szal egyaránt. Nagyon valószínű, hogy ez az öt "halfaj" a nem túl régi múltban a jelenleginél jóval kisebb differenciáltságot mutatott, az egymástó való eltávolodás oka a táplálékspecializálódás, ami egyértelműen meg is mutatkozik. Ha testalakjukban nem is, de fogaik és garatfogaik között már fellelhető az eltérés.A M. sp. "auratus elongate" és a M. simulans kifejezetten ragadozó életmódra látszik berendezkedni, míg a többiek vegyes táplálkozásúak, illetve növényevők túlnyomórészt.

M. dialeptos

M. sp. "dialeptos blue"

M. simulans hím

M. simulans nőstény

Van egy másik hasonló, négy fajból álló csoport a nemzetségen belül, melyek valamelyes hasonlóságot mutatnak az auratus-csoport tagjaival, maradtak bizonyos mértékű anatómiai egyezéseik. Tudományosan is el vannak különítve egymástól. Nőstényeik az eddigi Melanochromisoktól eltérően egyszínű sárgák, a nagyon halvány citromsárgától az egészen narancsos árnyalatúakig változnak.

A M. johannii-t keleti part egy szakaszán találhatjuk meg Makanjila Point és Chuanga között.

M. johannii

A M. interruptus négy jól elkülönülő populációja ismert, a nőstények kifejezetten narancssárga színűek.

A jól ismert Maingano, a M. cyaneorhabdos, aminél a nemek közötti különbségeket első ránézésre lehetetlen felfedezni.

"Maingano"

M. perileucos