2012. november 13., kedd

Maylandia-Metriaclima II.

A második tárgyalandó "Zebra" csoportot kobalt zebrákként említi Ad Konings.
A Malawi-tó északnyugati partja mentén széleskörűen elterjedt Metriaclima callainos változatairól van szó, melyeket három, egymástól eltérő populációba sorolnak (Ribbink, 1983.).

A "Kobalt zebra" típusát a M. cllainos-nak Kande Island és Mbowe Island közötti szakaszon találhatjuk meg, a sügér-akvarisztika egyik alappillére a faj, nagy mennyiségben élnek a mai napig is a természetben.

M. callainos

Egy tipikus hím színezetének ragyogó világoskéknek kell lennie, ezt a feltűnő színárnyalatot a nőstények sosem hozzák, bár a természetes populáció nőstényeinek nagy része kék alapszínű. A kék színű nőstényeket nagy valószínűséggel a közeli rokon fajok, például a M. zebra, nem tekintik elsőre nőstényeknek, ennek eredményeként igen ritka eset, hogy kereszteződjenek (Holzberg, 1978.). Onnantól kezdve pedig, hogyha a M. zebra nőstényeinek párválasztási szempontjai több tényezőtől függenek, mint a hím színezete, kézzel fogható megkülönböztető bélyeg lehet a nőstények színezete is; a két faj elkülönülésének egyik mérföldköve lehet a kék színezetű nőstények megjelenése.
Vannak fehér hímek és nőstények is a populációban, OB változataik nem narancs, hanem kékes-lila alapon fekete foltosak.

A "Gyöngy-zebra"-ként is emlegetett változat hímjei gyöngyház-színűek, nőstényeik halvány krémszínűek. Ruarwe és Ngara között él a populáció, hímjeik fehérje a legfehérebb fehér a cichlidek között. elvétve találhatunk egy-két kékes színűt is köztük. A harmadik színváltozatot Chitande Island-nál találjuk, hímjeik megkülönböztethetetlenek a Kobaltoktól, de nőstényeik fehér alapon fekete foltosak.

M. callainos "Chitande"

Elérkeztünk a hazánkban is jól ismert, népszerű Metriaclima estherae fajhoz, amit Vörös zebraként emleget az angol nyelvű irodalom. A nyugati parton közönséges előfordulású faj, ahogy ettől a csoporttól megszokhattuk, a polichromatismus jellemzi megjelenésüket. Hímjeik általában fénylő világoskékek, nőstényeik a barna és a bézs közötti árnyalatúak. Az O nőstények mély narancsvörösek, a hetvenes években az exportőrök ezeket a nőstényeket szelektálták importra a kék hímekkel. Az akkori importokba bekerült pár O hím is, ezeknek a színe világos rózsaszínű, az egymás közötti versengéskor teljesen kifehérednek. Ezeket arra használták a tenyésztők, hogy narancsvörös hímeket hozzanak létre. A természetben nem tudnak narancsvörös hímekről, ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek, de mivel az ugyanilyen színű nőstényektől nehéz megkülönböztetni őket, nem kizárható előfordulásuk.
Ha egy kék hím narancs nősténnyel ívik, az ivadékok elkülöníthetőek azonnal, amint elhagyják anyjuk száját. A hímek bézs-barna színűek, a nőstények narancssárgák.

M. estherae

M. estherae OB

M. estherae O hím

M. estherae Blue


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése