A tó egész területén előfordul, legnagyobb egyedszámban a déli részeken úszkál. Kedvelt helyei a homokos-iszapos aljzatú, viszonylag sekélyebb részek.
Jellegzetes viselkedésére utal helyi elnevezése, a "kaligono", melynek jelentése "alvó". Mi is ez az érdekesség? Halunk színe a legtöbb malawi-tavi haltól eltérően fehér alapon sötétbarnás-feketés foltos, szabálytalan mintázatú. Ez nemtől függetlenül igaz, a hímek is csak az udvarlás idejére öltik fel ragyogó kék színüket. Ez a tény is arra utal, hogy mintázatuk nagy valószínűséggel fontos szerepet játszik sikerességükben. A foltos vagy csíkos test kontúrjai összemosódnak a háttérrel. A természetben az ilyesfajta megjelenésnek általában az az oka, hogy az öltözet viselője bujkál valaki vagy valami elől, észrevétlen akar maradni. Vagy azért, hogy ne egyék meg, vagy azért, hogy ő ne maradjon éhen.
A leopárdsügér azért akar "láthatatlanná" válni, mert éhes. A fiatal állatok laza csapatokban élnek, harminc méteres sugarú körben akár 25-30 hal is található belőlük. Az ivaréretteknek viszonylag nagy a zsákmányszerző területük, átlagosan 40 méteres partszakaszokat uralnak. Területüket védik a fajtársaktól, de ezek csak rövid villongások, mindenki megy a dolgára pár perc ártatlan erőfitogtatás után. Amikor megéheznek, a következő dolgot teszik: olyan közelségébe úsznak a területükön élő fiatal sügerekhez, amilyen közel csak lehetséges, majd az oldalukra fekszenek az, és mozdulatlanná dermednek. Néha kisebb-nagyobb mértékben beássák magukat az aljzatba, de nem ez a jellemző. Várnak két-három percet, majd kicsit odébb úsznak, ismét lefekszenek, amíg meg nem történik, amire várnak.
A cél a kisebb halak becsapása, amik a feltevések szerint azt hiszik, hogy a homokon heverő hal élettelen, ezért bátran odaúsznak kíváncsiskodni. Az egyik elmélet szerint a különleges színezetük célja a rejtőzködés, ennek erősen ellentmond a másik, ami szerint az elpusztult halakat próbálják "élethűen" utánozni. A természetben megfigyeltek alapján az utóbbi a helytálló, hiszen halunk nem marad észrevétlen, stratégiája bevált. Elég gyakran jár sikerrel ahhoz, hogy a faj a tó egész területén előfordulhasson. A hozzá megfelelő közelségbe jutó kishalakat hirtelen lerohanja, beszippantja. A kishal relatív, testméretükhöz képest nagy, akár hosszuk egyharmadát elérő halakat is bekebelezhetnek.
A fehér szín és a feltűnő, világos árnyalatok általában könnyen felkeltik a halak érdeklődését. A "lefekvés" közben rángatózó mozdulatokat tesznek attól függetlenül, hogy beássák magukat vagy sem. Az ezáltal felkavarodó homok- és iszapszemcsék szintén felébresztik a közelben lévők kíváncsiságát.
Nem ők az egyetlenek, akik élnek ezzel a technikával, rokon fajok közül a N. venustus és a N. polystigma esetében is megfigyelhető a viselkedés, a Tanganyika-tó lakói közül pedig a Lepidiolamprologus lemairei-nél írtak le hasonlót.
Előfordulnak populációk, ahol a hímek kisebb csapatokat alkotva közös területen várják az arra járó nőstényeket, de alapvetően jóval ritkább, mint a magányos felállás. Sötét égkék színnel csalogatják a megfelelő partnert magukhoz, halványan látszik mintázatuk is, farok alatti úszójuk narancsos-vöröses színezetű. Amikor éppen nem udvarolnak, valamivel robusztusabb felépítésükön kívül ez a vörösesség ami támpontot adhat megkülönböztetésüknél, valamint a hímek megnyúlt, kihegyesedő hátúszója és farok alatti úszója.
Érdekes, fogságban végzett megfigyelés, hogy az ívásra való előkészületek között szerepel egyes nőstényeknél az aljzat tisztogatása. A nőstény megtisztít egy követ, amelyen majd az ívás végbemegy. Miért is érdekes ez? Azért, mert elvileg csak és kizárólagosan a kemény felületre ikrázó sügerek sajátja ez a viselkedés, halunk pedig anyai szájköltő. A természetben a görgetegzóna mezsgyéjén történik meg az ikrázás, ahol a hím egy gödröt kotor a homokba egy nagyobb kő tövében. Ebben a gödörben köröznek egymás mögött, egyik körben a nőstény kiereszt pár ikrát, a hím elúszik fölötte és megtermékenyíti azokat. A következő körben a nőstény a már lerakott ikrákat veszi a szájába elsőnek, majd utána préseli ki a következő adagot. A következő nagyjából három hetet elvonulva tölti, majd kiengedi szájából a kész kishalakat, akiket még pár hétig felügyelete alatt tart, majd magukra hagyja őket. Ivadékaik száma egy ívásból meghaladhatja a százat, azonnal etethetőek cyclopssal, apró daphniával, artémiával.
Akváriumi tartásukkor mindenképpen vegyük figyelembe nagy testméretüket, mozgékonyságukat. Nyilván nem tudjuk biztosítani azt a teret nekik, amit a természetben bejárnak, de egy ezer liter körüli térfogatú akváriumban már egész jó helyük lehet. Különösebben nem kell sok kő nekik, dekorációs céllal válasszuk ki a nekünk tetszőt. Társításakor mindenképpen legyünk körültekintőek a táplálkozásuk miatt. Kifejlett állatokat 15 centisnél kisebb halakkal ne eresszünk össze, ha megenni nem is, de megölni mindenképpen képesek azokat. Nagyon jól mutatnak rokon fajokkal, de összeívásuk elkerülhetetlen. Amennyiben ivadékokat szeretnénk nevelni tőlük, az említett akváriumméretben egy hímet négy-öt nősténnyel tartsunk együtt, a 18-20. napon elvehetjük a kicsiket az anyától.
Etetésük hal-, kagyló-, rákmixekkel, ragadozó sügéreknek gyártott tápokkal viszonylag egyszerű, bár az átlag halakénál valamivel költségesebb.
Sajnos tartásuk elég ritka, de ez általában elmondható a nagytestű ragadozókról. Mindenképpen üde színfolt, mind színezete, mind viselkedése miatt megérdemelt helye volna a nagyobb akváriumokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése