2013. szeptember 3., kedd

Astatotilapia aenocolor

A bejegyzés főszereplője, eme csodás, színes halacska 1973-ban, Greenwood által lett a tudomány számára leírva. A kereskedelmi marketing kisebb zavart hozott létre besorolásában, többen a mai napig Haplochromis-ként emlegetik, és úgy említik, mint viktória-tavi endemikus fajt. Ez a kijelentés cseppet sem helytálló, ugyanis az Albert-tó, a George-tó, a Edward-tó és a Kazinga-csatorna partmenti vizeiben, náddal benőtt részein találhatóak meg. Nyílt vizű részeken eddig nem fogták be a fajt, annál inkább a papirusznádasok kisebb tavaiban, tisztás részein.

Élőhelyük adottságaiból adódóan elsősorban az itt legnagyobb mennyiségben fellelhető táplálékféleségeket fogyasztják, a törmelékes iszapból válogatják ki az eledelnek még alkalmas növényi darabkákat, a rovarlárvákat vadásszák, természetesen előfordul, hogy halivadékokat is elkapnak.

A feltűnően színes hímek kifejlett korukban 12 centiméteres testhosszt érhetnek el, egyszerűbb, ezüstös-szürkés ruházatú nőstényeik a nyolc centimétert ritkán haladják meg.






Jól látható, hogy a két nem színezete erősen különbözik egymástól. Csapatban tartva a fiatalabb, kisebb termetű hímek nem mutatják ezt a látványos színezetet, az ikrafoltok megléte vagy nem léte nem túl biztos információ, ugyanis a nőstényeknek is vannak, inkább azok mérete, száma adhat némi segítséget az elkülönítéshez- a hímeknél nagyobb méretű és több is található belőlük. Hangulataik erősen befolyásolják színeik élénkségét, még a legdominánsabb hím is a másodperc töredéke alatt képes teljesen kifakulni, elszíntelenedni, ha teszem azt akváriumukba nyúlunk a hálóval. Ugyanakkor íváskor, vagy dominanciavita közben olyan színkavalkádot mutatnak be, amit nehéz leírni, ezt látni kell.

Erősen megoszlanak a vélemények társíthatóságukról, sokan kifejezetten agresszív halként emlegetik őket, míg másoknál nem jelentkeznek az ebből eredő gondok.
Ebben a témában jobban körülnézve sokféle társítással találkozhatunk. Vannak, akik tanganyika-tavi csigasügérekkel, Lamprologusokkal, Alto- és Neolamprologusokkal , többen mbuna sügerekkel tartják együtt őket, de olyanról is hallani, hogy elevenszülők között éldegélnek. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy olyan nagy problémát azért nem jelenthet az elhelyezésük. Szó mi szó, hímjeik állandóan versengenek egymással, de hát melyik sügér ne lenne ilyen? Nyilván, ha az akvárium, amiben élnek, túl kicsi, esetleg nem megfelelően tagolt térben, abból adódhatnak náluk is komolyabb problémák, de ha ezek a korlátozó tényezők kiküszöbölhetőek, akkor egy-két beszakadt úszón kívül nagyobb gond nem történhet.

Gyors mozgású, élénk halacskák, állandóan jönnek-mennek, tesznek-vesznek, nem állnak le egy percre sem. Szerelmi kalandjaikat is hasonló sebességgel bonyolítják le, annak ellenére, hogy viszonylag kis termetük ellenére nagy ikraszám várható tőlük. A hím az ívás ideje alatt minden más halat elkerget a választott helytől, aminek az előkészítését nem viszi különösebben túlzásba. Tulajdonképpen azon kívül nem sokat tesz, hogy csalogatja a nőstényt. Semmi hosszadalmas tisztogatás, vagy gödörásás. Egy 5-6 centis nőstény akár 30-40 ivadékot is sikeresen nevelget kibocsájtásukig, de utána is hősiesen védelmezi, sokáig visszaengedi  szájába azokat. Megfigyelések szerint a kifogott nőstény a szájából esetleg kihulló ikrákat újból összeszedi, anyai ösztönei kimagaslóak a szájköltők között. 

Amennyiben szaporulatot szeretnénk, mégse hagyjuk a közös akváriumban megtörténni az ivadékok szabadon engedését, mert hímjeik és éppen nem forgató nőstényeik levadásszák azokat. Ivadékaik gyorsan nőnek, nem válogatnak az eleségben, nagyon komoly alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. 
Mindenféle eleséget azonnal, gondolkodás nélkül elfogadnak, a sok más fajnál ismerős hosszabb átállítási folyamatokat náluk nyugodtan kihagyhatjuk.

Kitűnő kezdő halnak, izgalmas, élénk színfoltja a sügeres akvarisztikának. Tartásuk, megfigyelésük sok örömet szerezhet bárkinek, aki otthonában szeretné látni eme érdekes halacskákat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése