Amiben a sügereink élnek

Úgy gondolom, ez egy örök téma. Talán az egyik legfontosabb is, ha egészséges állatokat szeretnénk otthonunkban. Legyenek a víz értékei olyanok, amiben jól érzik magukat halaink. Ezt viszonylag könnyű elérni, ha az ember gondoskodik a feltételekről, de nagyon nehézzé is válhat, egészen aprónak, jelentéktelennek tűnő hibáktól.

De milyen is a jó víz?

A jó víz fizikai, kémiai és biológiai paramétereit nagyon sok tényező összessége határozza meg, melyek állandó összefüggésben, kölcsönhatásban állnak egymással.

A biológiailag érett vízben megfelelő arányban vannak jelen a termelő, fogyasztó és lebontó szervezetek, ezek állandó munkájának köszönhetően bármely változást valamely csoport reagálása követi, ennek célja pedig az egyensúlyi állapot újbóli elérése.

A termelő vagy autotróf szervezetek testük szerves anyagait szén-dioxidból, vízből és a benne oldott sókból építik fel, energiaforrásuk pedig a napfény. Szénhidrátokat állítanak elő saját anyagaik felépítéséhez, és egy nagyon fontos mellékterméket, az oxigént. Ilyen szervezetek a növények- algák, moszatok, magasabb rendű vízinövények- mohák harasztok, virágos növények.

A fogyasztó vagy heterotróf élőlények kész szerves anyagokra vannak utalva saját anyagaik felépítéséhez, ezek tehát vagy autotróf, vagy más heterotróf szervezeteket fogyasztanak. Ide tartozik a vízi állatok összessége.

A lebontó szervezetek tulajdonképpen szintén heterotróf táplálkozásúak, azzal a jelentős különbséggel, hogy az élettelen szerves vegyületeket bontják szén-dioxiddá, vízzé és ásványi anyagokká. Erről a tevékenységről baktériumok, gombák gondoskodnak.

Mint láthatjuk, mindegyik táplálkozási csoportnak megvan a maga fontos, kikerülhetetlen szerepe a körforgásban. A növények fotoszintézise nélkül az baktériumok, gombák és állatok légzésterméke, a szén-dioxid miatt túlsavasodna a víz és megfulladnának az állatok, ha túlzott mértékű a növényi oxigéntermelés, lúgossá válik a víz.

Alapvetően körfolyamatokként tekinthetünk minden anyag útjára, az egyensúlyi állapot, mint olyan, nem jellemezheti a vízben lejátszódó folyamatokat. Van egy pár anyag, mely útjának ismerete különösen fontos ahhoz, hogy megértsük, mire kell törekednünk a megfelelő körülmények eléréséhez.

Az egyik legfontosabb ezek közül az oxigén. Az oxigént a növények állítják elő fotoszintézis során, oldott állapotban található meg a vízben. Az állatok légzésük során szén-dioxidot juttatnak vissza a vízbe, amit a növények újra felhasználnak, a kör egyik fele be is zárult ezzel. Az oxigén egy részét maguk a növények használják fel a fénymentes időszakokban, ilyenkor a fotoszintézisnek nem működik minden szakasza és növényeink is szén-dioxidot bocsájtanak ki magukból. Ez az egyik magyarázata a meleg időszakok reggeli, délelőtti óráiban előforduló oxigén hiányos állapotoknak, amikor a halak a felsőbb vízrétegekben helyezkednek el, sokszor a felszínt szívogatva pipálnak. A baktériumok, gombák is jelentős mennyiségű oxigént használnak el lebontó tevékenységük során. A kénbaktériumok, nitrifikáló baktériumok mind nagyon hasznos tevékenységet végeznek a vízbe jutott szerves anyagok lebontásával, de ezeknek szervetlen anyaggá való átalakítása részükről komoly energiabefektetést igényel, amit oxigénből nyernek. A szén körforgása nagyjából leírható az oxigén körforgásán belül, ami még pluszként jelentkezik erjedési és rothadási folyamatokban, az nagyjából elhanyagolható akváriumi körülmények között.

A kén körforgásának ismerete nagyon fontos dolog az egészséges víz létrehozásához, fenntartásához. Minden fehérje tartalmaz valamennyi ként. A felgyülemlő növényi maradványok, állati ürülék, el nem fogyasztott eleségek bomlástermékeit kénbaktériumok redukálják, erősen mérgező hatású kénhidrogén keletkezik belőle. Ez további bakteriális tevékenység során kénsavvá oxidálódik, mely viszont már a vízben jelenlévő karbonátok hatására szulfátokként stabilizálódik, melyet a növényi szervezetek tápanyagként használnak fel.

A nitrogén szintén olyan anyag, ami megtalálható minden fehérjében. A halak anyagcsere terméke, a húgysav magas nitrogéntartalmú, nem mérgező vegyület, melyet bizonyos baktériumok ammónium-karbonáttá alakítanak. Más baktériumok ezt nitritté, azt megint más fajok nitráttá oxidálják, mely növényi tápanyagul szolgál.

Napi szakaszosság is jellemzi az eddigi folyamatokat, hiszen egy etetés utáni maximummal jellemezhető a szerves anyagok felszaporodása, valamint egy másikkal is, ami a halaink emésztési végtermékeinek megjelenéséhez köthető.

Ezeket a történéseket rengeteg tényező befolyásolhatja a természetben, nagyméretű életterekben is, gondoljunk bele, hogy otthoni akváriumunkban mennyire könnyen lehet kedvező vagy kedvezőtlen irányban befolyásolni a történéseket. Kivel ne fordult volna elő kezdő ifjú akvarista korában, hogy túletette volna a halait? Főleg a nyári melegben drasztikus eredménye lehet egy kisebb akváriumban akár pár óra alatt is a fenéken bomló eleségeknek. A kerekesférgek, ázalékállatkák olyan mértékű elszaporodása lehetséges, hogy beopálosodik tőlük a víz, halaink megfulladnak.
Vagy kivel ne fordult volna elő az úgynevezett "új akvárium" szindróma egy koraira időzített haltelepítésnél, még be nem állt víz esetében? Ilyenkor még nincs megfelelő mennyiségű baktérium és gomba a vízben ahhoz, hogy ezek a folyamatok megfelelően lejátszódjanak, megnő a szerves anyagok mennyisége a vízben, halaink apatikussá válnak, el is pusztulhatnak.

A víz tulajdonságai közül nagyon fontos számunkra az oxigéntartalom. Mint látjuk, nem jó az sem, ha túl sok, az sem, ha túl kevés van belőle. A két lehetőség közül problémát nekünk a túl kevés oxigén okozhat csak. A vízbe oxigén a növényi fotoszintézistől eltekintve fizikai úton keveredhet be, szél, a víz sodrása, eső által. Ezt akváriumi körülmények között megfelelő keringetéssel és levegőztető berendezésekkel vihetjük végbe. Itt ne felejtsük el kihangsúlyozni, hogy minél több buborékból áll adott térfogatú levegő, annál nagyobb az összfelülete, annál lassabb a víz alatt megtett útja, tehát minél finomabba a porlasztásunk, annál nagyobb a vízbe juttatott oxigén mennyisége. A legtöbb akváriumi hal légzéséhez elegendő lehet 3-4 mg/l oldott oxigéntartalom, de felmelegedett vízben, különösen etetések után ez az érték 8-9 mg/l is lehet.

A víz keménysége, melyet a benne oldott kalcium és magnézium sók okoznak, meghatározó halaink egészségéhez. Egy német keménységi fokon 10 mg CaO oldattal egyenértékű magnézium és kalciumsók mennyiségét értjük.
Beszélhetünk változó, vagy karbonátkeménységről, ezt a mész és magnézium szénsavas sói, a hidrokarbonátok pl.: Ca(HCO3)2, Mg(HCO3)2 okozzák. Ezek laza kötésű vegyületek, a karbonátkeménység jelentős része forralással eltávolítható.
Az állandó, vagy nem karbonátkeménységért a kalcium és a magnézium szulfátjai, kloridjai, nitrátjai és foszfátjai, szerves sóikkal és hidroxidjaikkal a felelősek. Sügereink nagyrészt a közepesen kemény-kemény vizet szeretik 10-18 nk° között, egyes fajok jól érzik magukat rendkívül kemény, 30 nk° körüli keménységű vízben is.

A víz pH értékén természetes kémhatását értjük. A vízben jelen lévő hidrogénionok súlyát egy liter vízre vonatkoztatva jelenti. A közömbös kémhatású vízben egy tízmilliomod gramm szabad hidrogénion van, ennek negatív logaritmusa 7, pH 7 a semleges víz értéke. Ugyanennyi a lúgosságot okozó hidroxilionok mennyisége is. 7 alatti értéknél savas, a fölötti értéknél lúgos kémhatásról beszélünk.
Savak vizes oldatokban hidrogénionokat adnak le, miközben hidroxilionok mennyisége ugyan ennyivel csökken- ezzel csökkentve a pH-t, lúgok esetében ennek pont az ellenkezője az igaz.
Sügereink a 7,5-9,5 pH értékű vizeket tolerálják, ezeknél jelentősen alacsonyabb illetve magasabb értékek halálosak számukra.
Mint látjuk ezek az értékek is jelentősen függenek a növényi és állati tevékenységektől, a légzési szén-dioxid mennyiségétől éppúgy, mint a hosszú sötét időszakban megnövekedő növényi disszimilációtól, vagy a túlzott megvilágításból eredő megnövekedett növényi asszimiláció következményeként jelentkező mésztartalom csökkenés, amit lúgképződés követ. Sügereinkkel ebből a szempontból is szerencsénk van, az általuk kedvelt kemény, enyhén lúgos víz paramétereit nagyon jól pufferolják a kalcium és magnézium kőzetek, a mészkő, dolomit, homokkő, amiket kiválóan alkalmazhatunk náluk berendezésnek, díszítőelemnek.

Következő alkalommal szűréstechnikáról, biológiai szűrésről, kémiai szűrésről lesz szó.