Az éhes hal nem fog válogatni, nem is tudja, hogy a felkínált eleség egészséges-e, szóval csakis rajtunk múlik, hogy megadjuk-e nekik a számukra megfelelőt.
Az emlősállatok zsírját a halak nem képesek felhasználni, májukban halmozzák fel, mint méregtelenítő szervben. Kerüljük az állati zsiradékokat tartalmazó dolgok etetését, a gyakorlatban csak a marhaszívet és a csirkehúst tartalmazó mixek voltak azok, amik nem okoztak maradandó károsodást.
A növényevő sügerek a folyamatos táplálkozásra álltak rá a természetben, emésztésük lassú és ráadásul nem minden emészthető abból, amit elfogyasztanak. Ha őket olyan táplálékkal etetjük, ami gyorsan emészthető és magas a tápértéke, abból előbb-utóbb emésztő szervrendszeri megbetegedés lesz, főleg, ha állati eredetű fehérjéket és zsírokat is tartalmaz. A "bélgyulladás" tüneteit produkálják megbetegedett halaink, ami általában végzetes, legtöbbször teljes állományt érintő betegség. Persze ez nem ilyen egyszerű, nem egy összetevős a dolog, de részletesebben majd a betegségeknél tárgyaljuk a dolgot.
Akkor mégis mivel pótolhatjuk a természetes közegben az algák, moszatok habzsolása közben elfogyasztott alacsonyabb rendű élőlényeket? Hiszen azok nélkül nem lenne teljes értékű a táplálkozásuk.
Adhatunk nekik teljes értékű, növényevőknek gyártott eleségeket, nagyon jó minőségűeket lehet vásárolni több gyártótól is. Ezek jórészt algákból, rostanyagokból állnak, valamilyen mennyiségű állati eredetű tartalommal. Az állati eredetű rész sokszor halszármazék, jobb esetben viszont valamilyen rákféleségből kerül a tápba. Sokan alkalmaznak "etetőköveket", melyeket rendszeresen cserélgetnek az akváriumban. Ezeket erős fénynek kitett helyeken vízben tárolják, majd ha megfelelő mennyiségű alga nőtt rajtuk, behelyezik a növényevők akváriumába, ahol azok előszeretettel lerágcsálják róla.
Amit még adhatunk nekik, azok a fagyasztva árusított alacsonyrendű rákok. Kihangsúlyozandó az óvatosság, a mérsékletesség! Elenyésző mennyiségben ismertessük meg velük ezeket a dolgokat, de később se legyen ez az állandó eleségük, hetente egy-két alkalommal elég nekik az ilyen lakoma. Amit nyugodtan adhatunk nekik, az a cyclops és a mysis. Valószínű, hogy azért is működőképesek ezek a dolgok, mert kitinpáncéljuk a növényi rostokhoz hasonló szerepet, a ballaszt szerepét tudják betölteni.
Egy házilag is elkészíthető, a gyakorlatban is jól bevált alaprecept, mellyel a ragadozó és növényevő halak egyaránt etethetőek, a "shrimp-mix".
Ennek elkészítéséhez szükségünk lesz egy kiló apró tengeri rákra, garnélára, egy kiló zsenge zöldborsóra, 10 ml spirulina-porra, melyet beszerezhetünk bioboltokban, 100 gramm zselatinporra. Adhatunk hozzá multivitamint is, de ragaszkodjunk halaknak készített termékekhez.
A majdnem teljesen felolvadt rákokat tegyük a robotgép turmixába vagy aprítóedényébe (az asszony nagy örömére) a zöldborsóval együtt, addig járassuk a gépet, míg egy masszát nem kapunk. Ekkor mehet bele a spirulina és a vitamin, adagolás szerint. A zselatint elkeverjük a kapott masszával, 1-2 centi vastagon rétegezve dobozokba tesszük, majd pár órára a mélyhűtőbe helyezzük.
Onnan kivéve használható darabokra vágjuk, majd visszahelyezzük. Etetéskor csak elővesszük a megfelelő mennyiséget, és kész.
Etetésével óvatosan bánjunk, túletetés esetén szedjük ki haladéktalanul az el nem fogyasztott mennyiséget, magas fehérjetartalma miatt gyors baktérium-túlszaporodást eredményezhet.
Természetesen az előbb leírtak nem törvényszerűek, ez csak egy alaprecept. Attól függően, hogy milyen táplálkozású halaink vannak, olyan irányba tolhatjuk el az állati vagy növényi összetevők arányát. Ragadozóknak adhatunk kagylót, tengeri halat is, növényevőknek adhatunk spenótot a mixhez. Az alapreceptnek rengeteg változata van, mindenki más összetevőkre, titkos adalékokra esküszik, olyan mint a töltött káposzta, minden háznál más egy kicsit.
Érdekes a befogóállomásokon járt sügeresek tapasztalata, miszerint táplálkozási szokásoktól, korosztálytól függetlenül ugyanazzal a magas fehérjetartalmú egyen-táppal etetnek mindent!
Etetéssel kapcsolatban nincsenek áthághatatlan, sarkalatos szabályok. Újdonság bevezetésénél legyünk mértéktartóak, ezt nem győzöm kihangsúlyozni, biztosan unja is már mindenki.
Egy biztos, fagyasztott eleségekből többet adhatunk, mint a magas fehérjetartalmú műeleségekből. Ennek egyszerű a magyarázata, a relatív tápanyagtartalmuk a bennük lévő víz miatt jóval alacsonyabb. Bátrabban adagolhatjuk, de arra az egy alapszabályra figyeljünk oda, hogy annyit adjunk csak, ami el is fogy 2-3 perc alatt.
A vélemények erősen megoszlanak az etetések számával kapcsolatban. Van, aki szerint a felnőtt sügereket elegendő kétnaponta etetni, vannak olyanok is, akik napi két etetést tartanak kifejlett állatoknál is. Ami érvényes minden állatra ugyanúgy, mint az emberre, ha azt akarjuk, hogy hosszú életűek, egészségesek legyenek, ne hízlaljuk fel őket. Nem csak hogy nem szép látvány, de erősen megrövidíti az életüket.
Azt tudni kell, hogy minél kisebb egy faj, annál nehezebben bírja a koplalást. De nyugodtak lehetünk, ha el kell mennünk 2-3 napra, felnőtt, jól táplált halainkat nyugodtan magukra hagyhatjuk, még az is lehet, hogy jót tesz nekik a böjt. Nagytestű, mélyvízi halaink, mint a Cyphotilapia fajok, nagyon jól vannak kitalálva. Felnőtt korukban lassú anyagcseréjüknek köszönhetően heteket is kibírnak eleség nélkül úgy, hogy meg sem látszik rajtuk, egy kicsit sem fogynak tőle.
Az ivadékhalakat, ha ki akarjuk használni a növekedési erélyüket, semmiképpen se etessük kevesebbszer napi két alkalomnál. Zsenge korban akár egy nap kiesése is visszavetheti őket.
Meg kell említeni még két fontos dolgot, ez pedig a vörös szúnyoglárva és a tubifex. Tubifexet soha ne adjunk sügereinknek enni! A vörös szúnyoglárva kicsit más megítélés alá esik, vannak fajok, amelyeknek nyugodtan adható és vannak olyanok, melyeknek még a csomagolását se mutassuk meg! Mindkettőre igaz, hogy nagy mennyiségben, gazdaságosan begyűjteni csak olyan helyeken lehet, ahol a víz szennyezettsége olyan mértékű, hogy halak képtelenek megélni. Rengeteg betegséget hurcolhatunk be velük. Sőt, toxikus vegyületeket- semmi garancia nincs arra, hogy a szépen becsomagolt fagyasztott áru a boltból pár nap múlva nem okoz nagy szomorúságot nekünk. Mindemellett a vörös szúnyoglárvának olyan magas fehérje- és zsírtartalma is van, hogy túlzott etetése elzsírosíthatja halaink máját és ivarszerveit, terméketlenné válhatnak tőle.
Alapvetően a vörös szúnyoglárva, ha nem igazak a fenti begyűjtési körülmények, kúraszerűen alkalmazva kitűnő a tenyészkondíció eléréséhez, tehát ha száz százalékosan megbízható forrás áll rendelkezésünkre, mint például több fagyasztott táplálékot forgalmazó cég, melyek garantálják a tisztaságot, akkor etethetünk vele heti 2-3 alkalommal.
A cyclops, a mysis, a krill és a daphnia etethető minden afrikai sügérrel, beleértve az növényevőket is, bár a daphniát több sügérfaj egyszerűen nem hajlandó elfogadni, sem élve, sem fagyasztva.
Az artémia viszont bármilyen kiválóan emészthető, magas tápértékű eleség is legyen, növényevő sügereinket ne etessük vele, rossz az általános tapasztalat ezzel kapcsolatban.
Ragadozó sügerek nagyon meghálálják a megfelelő méretű táplálékhalakat. Ezzel kapcsolatban érdemes arra figyelni, hogy ne a hazai édesvizekből befogottak legyenek, sok betegséget vihetünk be velük, bármennyire is megfelelőek lennének egyéb szempontból. Vagy tenyésszünk számukra valamilyen elevenszülő fogaspontyot, zebradániót, vagy vásároljunk nekik szardíniát, heringet, vágjuk megfelelő darabokra, úgy adjuk be nekik.
Hogy kapom meg a fagyasztott kaját?
VálaszTörlés