Eme bejegyzés- és a téma terjedelmességére való tekintettel legalább még egy- azt a célt hivatott szolgálni, hogy valamelyest megkönnyítsük a választás feladatát.
Kezdjük akkor a Tanganyika-tó lakóival.
Szerencsére a Tanganyika-tó sügerei között elég sok olyan faj van, amelyeket bátran ajánlhatóak olyanoknak is, akik még abszolút kezdők az akvarisztika terén.
Ilyenek a Neolamprologus nem tagjai. Nem nagy termetűek, nem ijedősek, szívesen megmutatják magukat, élénkek, kíváncsiak és színesek is. Tartásukhoz nem kell nagy akvárium-méretekben gondolkodni, legtöbb fajuknak, ha csak egy párt szeretnénk tartani, megfigyelni viselkedésüket, szaporodásukat, elegendő egy 60-80 literes akvárium. Ebben nagyon jól tudják magukat érezni, bizonyos fajoknál akár két-három generáció az ivadékaikból is elfér mellettük.
A Neolamprologus nemen belül a Brichardi csoportként emlegetett porcelánsügerek a párban való tartásra tökéletesek. Az egymás melletti elkötelezettségük nagyon erős, esetleges áttelepítést, teljes átrendezést is elviselnek, az ivadékgondozás mintapéldái. Nem mellesleg szépek is, habár színeik nem a legélénkebbek, hosszan megnyúlt úszósugaraik, kecsességük mindenképp kárpótolja ezt az apró "hiányosságot".
Maguknál sokszorta nagyobb fajokat képesek távol tartani zsenge ivadékaiktól, főleg akkor, amikor már a szülőpárral közös területet fenntartó, már serdülő korú ivadékaik is beszállnak a védelmező feladatba.
Alapesetben, ha csak őket tartjuk az akváriumban, a béke teljes, nincs kitől megvédeni az ivadékokat. Ha nagyobb akváriumban gondolkodunk már van mit megfontolnunk. Az alapvetően békésen ténykedő halak nagyon keményen tudnak viselkedni ivadékgondozáskor, és kiindulva azon ismereteinkből, hogy koloniális faj, könnyen elérhetjük azt az állapotot, amikor már nem marad másnak hely.
Telepítési társulásuk végleges legyen, új halakat nem fogadnak be. Olyan fajokat válasszunk melléjük, melyekben nem képesek kárt tenni. Náluk nagyobbra növő vagy mozgékonyabb legyen. Legjobb esetben mindkét tulajdonság igaz. Választhatunk felszíni fajokat is.
Vannak, akik nagytestű, kimondottan ragadozó halakkal tarják őket együtt. Nagy, 800 liter fölötti méretekben gondolkozzunk, az akvárium gazdagon berendezve sziklákkal, bújóhelyekkel. A porcelánsügéreknek ideális terep, a nagyja, az ügyesebbje megmarad, nekünk meg van egy csodálatos biotóp-akváriumunk.
Ha megnézzük az alábbi videót, láthatjuk, miről is van szó.
A sziklák között úszkáló halak legtöbbje bizony porcelánsügér.
Lássuk a következő, a Leleupi csoportot.
Izgalmas, színes, örökmozgó halak, melyek mérete 10 centi körüli. Mindig csinálnak valamit. Állandóan jönnek-mennek a sziklák között, folyamatosan keresnek-kutatnak. Páros elhelyezésük általában jól működik 80-100 literes akváriumban, társas elhelyezésük nem a legkönnyebb feladat. Sokak tapasztalata szerint két kifejlett hím elhelyezése egy fajból még akkor is nehézkes egy medencében, ha az 300 liter körüli méretű és megfelelő mennyiségű búvóhely és nőstény is a rendelkezésükre állna.
Nem különösebben kötődnek sem egymáshoz, sem a területükhöz, bármekkora akváriumot bejárnak. A hímek több nősténnyel is ívnak, de olyan is előfordul, hogy valamilyen oknál fogva nem szimpatikus a nőstények egyike. Bármennyire is igyekszik felkínálni magát, a hímet hidegen hagyja. Erősen rivalizál egymással mindkét nem, sőt a nemek között is gyakoriak a villongások. A nőstények, melyek nem készek az ívásra, ugyanolyan támadási célpontok, mint a hímek, csak őket nem lehetetleníti el a domináns hím. Sőt, a külön fajba tartozó hímek is nagyon komoly küzdelmekbe bocsátkoznak, általános vélemény, hogy viszonylag kis akváriumban ne tartsuk együtt például a Neolamprologus leleupit a Neolamprologus cylindricussal, mert valamelyik faj a perifériára szorulhat.
Más fajokkal az ivadéknevelés időszakát kivéve abszolút toleránsak, kistestű csigasügér fajokkal is nagyon jól elvannak ugyanúgy, mint a náluknál jóval nagyobb testű halakkal. Az ivadékokra a nőstény vigyáz viszonylag rövid ideig, a hím nagyjából annyi tesz, hogy ha éppen látja párját vitába bonyolódni, akkor a segítségére siet. Pár hét után, az újabb ívás közeledtével a nőstény saját maga üldözi el ivadékait.
Egy nálunk ritka faja a Leleupi csoportnak, a Neolamprologus mustax
Az Altolamprologus csoport három fajt ölel fel, melyekről elmondható, hogy szinte bármivel társíthatóak.
Kizáró ok lehet természetesen az, hogy ha azt akarjuk, hogy szaporodjanak halaink, mert az Altolamprologusok ragadozók egytől-egyig. Összeszedik az ivadékokat, melyek beférnek a szájukon, de elrabolják a szájköltők ikráit is ívás közben.
Ettől eltekintve nagyon nyugodt természetű halakról van szó, alapvetően nem foglalkoznak egyáltalán a többi sügérrel. A hímek egymás közt látványos csatákat vívhatnak, komolyabb sérülésektől mentesen, inkább csak pózolva. A hím nőstényét ívás után erőteljesen védelmezi bárkivel-bármivel szemben, a nőstényt magát sok esetben nem engedi eltávolodni az ivadékoktól. Ez az időszak viszonylag rövid, ha csak egy pár van a medencében akkor is két-három hét alatt kioltódik a gondozási ösztön, söt, az ellenkezőjére fordul.
Általános szabály velük kapcsolatban, hogy ha szaporítási-tenyésztési céllal tartjuk őket, akkor ne tartsunk együtt A. compressicepseket A. calvusokkal, mert gyakorlatilag nem különültek el, biológiai értelemben továbbra is fajként kezelendők, hiszen szaporodóképes utódokat nemzenek. Természetesen a különböző változatokat se tartsuk együtt, ugyanilyen megfontolásból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése