Melyiket válasszam? II.

A Julidochromis csoportba a névadó nem tagjain kívül a Chalinochromis nembe sorolt fajok tartoznak.

Legjobb, ha párban tartjuk őket a számukra megfelelő akváriumban.

A kisebb fajoknak, mint a Julidochromis transcriptus, vagy a J. ornatus, elegendő lehet a 70-80 liter körüli akváriumméret, 2-3 generáció az ivadékokból velük maradhat. Ikraszámuk kicsi, ritkán több negyvennél. Nagyon gondos szülők, bár látszólag mintha tudomást sem vennének a kövek, sziklák között lehelyezett ikrákról, vagy az ott bujkáló ivadékokról, nagyon is odafigyelnek, az egyik szemük mindig ott van. Ez társas akváriumban derül ki igazán, amikor is láthatjuk, hogy ha bármelyik lakótársuk a közelbe kerül, akkor azonnal ott terem a hím és a nőstény is, és pillanatok alatt kiebrudalják a területükről a betolakodót. Alapvetően nem nagy a területigényük, 15-20 centis sugarú kört védenek, de ez jelentősen kitolódik az ivadékok mozgáskörzetének a növekedésével. Mindenképpen fontos a sok búvóhely, különben állandó lesz a cívódás. Kis termetű fajokkal, például csigasügerekkel semmiképpen ne társítsuk őket, semmi esélyük ellenük, nem képesek megvédeni magukat a Julidochromisok ellen.
Legjobb tényleg az, hogy ha a párnak rendezünk be egy kövekkel vagy palával telepakolt akváriumot, ahol kedvükre bújócskázhatnak.

A nagyobb termetű fajoknak, mint a J. regani, vagy a Chalinochromis brichardi, érdemes 120 liter körüli akváriumban gondolkozni. Itt is kiemelendő a sok búvóhely, ha ez nincs meg, kötekedővé válnak halaink, agresszív támadásba kezdenek a lakótársak felé.

Fontos dolog, hogy itt is vannak olyan fajok, melyek együtt tartása nem kívánatos az el nem különültség miatt. Ilyen a J. regani és J. marlieri társítás, vagy a J. transcriptus a J. ornatussal.

 

A csigasügerek csoportjába tartozó halak többsége kis termetűnek mondható, a csoport többsége 4-6 centi között marad kifejlett korában. Tartásuk viszonylag egyszerűnek mondható, amire szükségük van, az finom homok és sok csigaház. Az eredeti élőhelyükön élő vízicsigák házai hazánkban tartós hiánycikknek bizonyulnak, ezért éti csigák, almacsigák, és különböző tengeri csigák házainak az alkalmazása a megszokott.

Egyes fajaik koloniálisak-nagycsaládosak, mint a L. multifasciatus, L. similis. Ezek tartására nem feltétlenül kell nagy térfogatú akvárium, a nagy alapterület viszont kívánatos mindenképpen. Ha lehetséges, egy fajból helyezzünk el egy csoportot. Egymás ivadékaiban csak a legritkább esetben tesznek kárt, az esetleg felmerülő probléma a csiga-, vagy helyszűke miatt adódhat, ettől eltekintve ártalmatlan torzsalkodások fordulhatnak csak elő, ha mindenkinek megvan a maga saját kis lakása.

A hímek és nőstények igénylik a személyes tér meglétét, mindegyiküknek kell a saját csigaház, sok fajnál az ivadékok is hamar külön költöznek. Ez alól a Lamprologus brevis képez kivételt, melynél a pár közös csigában él, ezért, habár nem nagy termetűek, tartásuknál legalább dupla méretben gondolkodjunk.

A második csoportjuk, amelybe a L. ocellatus és L. meleagris fajokat is sorolhatjuk, egy kicsit más elhelyezést igényelnek. Harciasabbak, erőteljesebbek, megvédik magukat náluk sokkal nagyobb halaktól, mondhatni állandóan szemtelenkednek velük, csak végső esetben ugranak be a menedéket nyújtó csigaházba. Szinte bármivel társíthatóak, az összeegyeztethetetlen táplálkozási eltéréseket kivéve.

  Szeretik a magányt, nem ragaszkodó típusok. Igényük van a fajtársaktól való megfelelő távolságra, ezért a saját csigaházuk közelében lévő üres házakat betemetik. Legjobban akkor érzik magukat, ha 15-20 centi körüli távolságot tarthatnak egymástól. A nőstény keresi fel a hímet, ha beikrásodott, addig piszkálja, amíg az kötélnek áll, ívás után a hím új házat szabadít fel magának. Ha szeretnénk szaporulatot, akkor fontos a megfelelő időben történő beavatkozás, hiszen a szikzacskó felszívódása után a kicsik önállósági törekvései egyből nagyon erősek, azonnal nekiindulnak a nagyvilágnak és innentől kezdve az anyjukon kívül mindenki eledelnek nézi őket.

A már más dolgok miatt említett Lamprologus callipterus is csigasügér szaporodását tekintve, az ő esetükben a hím 15 centijével háromszor akkora, mint a nőstény, háremtartó és a szomszédos hímek területéről csigaházzal együtt rabolja el a nőstényeket. A hímek ragadozó életmódja miatt nem könnyű a társításuk, kimondottan ivadék-specialisták. Érdemes nagy méretű akváriumot csak nekik berendezni.

 

Az Ectodini nemzetségbe sorolt Callochromisok és Xenotilapiák fajait gyűjtőnéven homoksügerekként szokás említeni. Valamilyen szempontból mindannyian kötődnek a homokos, iszapos élőhelyekhez, ha más miatt nem is, a jellegzetes fészekkúpjaik-gödreik miatt mindenképpen.

Méretük 10-15 centi közötti tartományba esik, de nem csak emiatt igénylik a nagy medencét. A kisebb termetű fajok kifejezetten ijedősekké válhatnak, ha alulméretezzük akváriumukat, nem beszélve arról, hogy nagyobb testű, gyorsabb fajokkal összerakva kifejezetten stresszesek lesznek. 

Az ideális medence számukra nagy alapterületű, elszórtan egy-két kővel, mély homokkal. Ebben több hímet is elhelyezhetünk viszonylag nagyszámú nősténnyel, nem jellemző rájuk, hogy kárt tennének egymásban, sőt, színeik érvényesülésének kifejezetten jót tesz, ha több hímet helyezünk el és így azok villogtathatják színpompás öltözetüket.

A Xenotilapiák többségét csoportosan érdemes elhelyezni, később párok válnak ki közülük, de nem bántják egymást.

A kis termetű fajaikat ne tartsuk együtt nagytestű ragadozókkal, hosszúkás, vékony testfelépítésük ideális táplálékká teszik őket.