A Malawi-tó sügerei jóval nagyobb falatnak ígérkezik, még csak olyan szintű általános csoport-jellemzésként is, mint ahogyan a Tanganyika-tó lakóival kapcsolatosan megtörtént az előzőekben.
A helyzet az, hogy a tó sügérfajainak számát 800 körülire becsülik, a leírt fajoké nagyjából 300. A tetten ért evolúciónak, a különböző vizsgálati nézeteknek, a populációk határainak össze-, és szétmosódásának köszönhetően a besorolások körül viták lehetnek egy európai és egy amerikai kutató között. Az amerikai tudós Metriaclima néven fogja említeni az általunk Maylandiaként ismert fajokat.
Mi itt az Európában elfogadott besorolási szempontok alapján ismertetjük a csoportokat.
A Malawi-tóban élő sügérfajok nagy része nem felel meg a biológiában ismert faj definíciójának, mert élet- és szaporodóképes utódokat hoznak létre egymással, ránézésre elképzelhetetlenül különböző halak képesek ilyenre. Ha lehetséges, itt fokozottan érvényes az egy faj-egy változata-egy akváriumba alapszabály!
A csoportosításuk fő szempontja a helyi halászok elnevezése, amit a sekély részeken élő algaevő sügerekre alkalmaznak. Ezek mind kistestű, színes fajok, melyeknek hasán pikkelyeik erősek, szinte páncélt alkotnak.
ezek a "Mbuna" sügerek.
A Mbuna sügereket jelenleg az európai szakirodalom 12 nemre bontja.
A Cyathochromis nem képviselője a 13-15 centiméteresre megnövő Cyathochromis obliquidens. Nem jutott el az átlagos akvaristákhoz, ennek oka a faj veszélyeztetetté válása, ami a túlhalászás eredménye, valamint valószínűleg az is, hogy voltak sokkal érdekesebbnek tűnő fajok is.
A természetben 3-5 méter mélyen élnek, homokos-sziklás területeken, ahol a hímek erőteljesen őrzik területüket, míg a fiatalok és a nőstények csapatokban jönnek-mennek a zónában.
Valószínű, hogy ez a faj hasonlít legjobban arra a fajra, amiből a többi "Mbuna" kialakulhatott.
A Cynotilapia nem tagjai 9-12 centisre nőnek, közkedvelt, ismert fajok a hazai akvaristák körében.
Nem túl agresszívek, ha jól sikerül a társításuk és akváriumuk berendezése. Megfelelő akváriumméret, tagoltság esetén akár több hímet is elhelyezhetünk egy fajból, de azért legyünk óvatosak. A természetben viszonylag kis területhez ragaszkodnak, az optimális feltételeket nyújtó területek nem elég nagyok ahhoz, hogy bármekkora rész is kihasználatlanul maradhasson, sokan vannak, nagy a népsűrűség.
A populációk az említett okok miatt jól elhatárolhatóak, nem jellemző az átmenetesség.
Fogaik táplálkozásuknak megfelelően alakultak, a sziklák repedései közül szedegetik az ott megbújó alacsonyabb rendű állati szervezeteket, rákokat, rovarlárvákat.
Szívesen fogadnak minden száraz eleséget, fagyasztott sórákot, cyclopsot, etetésük nem problémás.
Anyai szájköltők, ivadékaik száma10-20 darab, melyek megfelelő vízhőmérséklet esetén 14-15 napra készen állnak az önálló életre.
Jellegzetes képviselőjük a Cynotilapia afra "Likoma"
A következő csoport a Genyochromis, ismert faj a Genyochromis mento.
Amitől nem alkalmas akváriumi tartásra, az az a rossz szokása, hogy mindenképpen más fajok úszóiban, pikkelyeiben látja az egyetlen táplálkozási lehetőséget. Elképesztően jó stratégiájuk alakult ki, a faj egyáltalán nem homogén, az adott populáció mind színezetben, mind testformában képes idomulni az adott élőhelyen gyakran előforduló fajokéhoz.
Az alábbi képpárokon baloldalt mindig a faj látható, melynek öltözetét felölti a jobboldalt látható Genyochromisunk. A képek Ad Konings hivatalos oldalán találhatóak.
A Gephyrochromis nem pár fajból áll. Kevesen tartják őket, pedig több figyelmet érdemelnének.
Nagyon nyugodt természetűek, nem veszekedősek.
Az alapfajoknak több változata fordul elő, hímjeik kékesek, aranyos fényűek, vagy narancsosak. A görgetegzóna lakói, 4-25 méteres mélység között találkozhatunk velük, a hímek nem mutatnak különösebben agresszív territoriális viselkedést. Ezt a jó szokásukat akváriumban is tartják, a hímek valamelyik sarkot választják ki maguknak, míg a nőstények és a fiatalok csapatban járják be az egész rendelkezésükre álló területet. Fő táplálékuk a köveken képződő algabevonat, táplálásuk ezért mindenképpen növényi alapú tápokkal történjen.
Gephyrochromis lawsi
A Iodotropheus nem négy faja közül a I. sprengerae változatai hódítottak teret az akváriumokban.
Hímjeik lilás, kékes, pirosas színűek, nőstényeik barnásak, de felfedezhető rajtuk a hímek színezete.
Nagyon békés fajok, melyek a természetben alacsony rendű állatokkal táplálkoznak, territóriumukat a hímek nem őrzik komolyan. Színpompájuk megtartásához szükség van a jó minőségű élő és fagyasztott eleségekre. Bármilyen fajjal jól társíthatóak. Nyugodtságukkal, rendszeres, nagyszámú ivadékaikkal nyugodtan ajánlható kezdő sügereseknek is.
Iodotropheus sprengerae
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése